Kovács Judittal, a Fogyatékkal Élők Budapesti Sportszövetségének főtitkárával, korábbi elnökével beszélgettünk.

Kerekesszékes kosárlabda már régóta létezik, ám hétköznapokban a mozgássérülteknek még mindig igen kevés lehetőségük van a szabadidejük aktív eltöltésére. Milyen problémák hátráltatják őket?

Leginkább a terem kérdése a legfőbb probléma. A játékosok jelentős része ki tud szállni a kocsiból és bot segítségével tud közlekedni, de a harminc százalékuk kocsihoz van kötve. Nagyon kevés az akadálymentes sportterület és ebben a negatív mutatóban magasan élen jár a főváros attól függetlenül, hogy kerületenként változnak a lehetőségek.

Nem speciális, hanem teljesen hétköznapi teremre lenne szükségünk, hiszen a palánk magasságától kezdve minden megegyezik a normál kosárlabda szabályaival. Nagyon lényeges továbbá - bármilyen furcsának tűnhet első hallásra - a mellékhelység kérdése.

Kaptak bármilyen ígéretet az önkormányzatok részéről a problémájuk orvoslására?

Egyenlőre semmilyen ígértet nem kaptunk, ám a XV. kerülettel nagyon szoros kapcsolatban állunk, hiszen hetedik éve rendezünk a kerületben egy sportprogramot, ami Pattogós névre hallgat. Ez egy iskolával közösen szervezett sportnap, amin részt vehetnek egészséges emberek is.

Csak azok tudják átérezni a mozgássérültek mindennapjait, akik kipróbálták már, hogy milyen nehéz végighaladni egy akadálypályán, kerekesszékben. A szék a mozgássérültek lába, hozzá vannak szokva: ellenben ha egy egészséges ember beleül, nagyon gyakran halálfélelme támad és ez nem túlzás.

Milyen visszajelzéseket kaptak?

A gyerekek igen fogékonyak, rendkívüli mértékben képesek alkalmazkodni egy fogyatékkal élő emberhez, ösztönösen érzik, hogy miként képesek segíteni egy látás vagy egy mozgássérülten. A felnőttek ezzel szemben vagy félnek, vagy rosszabb esetben közömbösek. Ha az emberek átélnék a rászorulók állapotát, mi is jobban tudnánk segíteni őket a mindennapokban. A rászoruló emberektől kérdezni kellene, nem szó nélkül - bár segítő szándékkal - rángatni őket.

Milyen a mentalitásuk a mozgássérült kosárlabdázóknak?

Láttam már nem egy mérkőzést és azt kell mondanom, sokkal keményebben játszanak, mint az egészséges sportolók. Hatalmas lendülettel haladnak a palánk felé, amelyből nem egyszer komoly ütközések adódnak: mindez gyakran megrémítheti azokat a szurkolókat, akik először szembesülnek ezzel a mentalitással.

Farkas Lászlónak hívják a vezérjátékosunkat, aki egy külföldi kerekes székes csapat profi kosárlabdázója. Laci teljes mértékben kerekesszékhez van kötve, de fantasztikus a játéka, ami példamutató a csapattársainak. Nagyon fontos, hogy ne hízzanak el a kerekesszékben ülők. Van egy fiatal játékosunk, akinek többször mondtam, hogy valamit kezdenie kellene magával az egészsége érdekében. Laci élő példa arra, hogy egy kerekesszékes emberből is lehet sportember: deréktól felfelé egy valóságos, „fordított Vezúv”.

Amikor először rendeztük meg a Kerekesszékes Nemzetközi Kosárkupát, négy csapattal indultunk, idén hat csapat képviseli magát a tornán és ha az anyagi lehetőségeink tágabbak lesznek a jövőben, nyolc-tíz csapatot is szívesen elindítanánk. Jó lenne, ha minél több fogyatékkal élő embernek lehetősége lenne a sportolásra.

Említette a széket. Miben különbözik a mozgássérültek sportszéke a hétköznapitól?

A széket körbefogja egy merevítés, ami szélesebbé teszi a kocsit. Ez azért fontos, hogy ütközés esetén ne üssék be a végtagjaikat a sportolók. A hétköznapi székek kerekei közel függőlegesek, míg a versenyszékek kerekei teljesen dőltek. Mindez azért fontos, hogy stabilabb legyen a kocsi.

Hány néző kíváncsi egy átlagos mozgássérült kosárlabda mérkőzésre?

Sajnos nagyon kevesen látogatnak ki, mivel nem igen tudnak az eseményekről. Tapasztalatom szerint azok az emberek, akik egyszer láttak egy ilyen mérkőzést, legközelebbi alkalommal is kilátogatnak.

A mindenkori kormány által mennyire támogatottak a kerekesszékes sportok?

A támogatásról nem tudnék jókat mondani. Az éves költségvetésünk - nem titok - hárommillió forint, amit a főváros biztosít számunkra. Ezzel szemben negyvennégy programot prezentálunk, amiből három nemzetközi verseny.

Magas rangú politikusokat is megkerestem anyagi támogatás ügyében, de nem mondom, hogy egyetlen forint előnyünk is származott a kilincselésből. A válasz mindig az volt, hogy úgyis megoldjuk valahogyan a problémáinkat.

A médiából azt hallhatjuk, hogy kiemelt prioritást élvez a fogyatékos emberek sportolási lehetősége, valóság viszont rácáfol minderre. Csak a régi, problémákat ismerő és átérző kapcsolatokra lehet számítani akár egy egyszerű terembérlés esetében is.