Cris Weitz Újholdja után a Napfogyatkozás hamis illúziót kelthet, mert annyival jobb lett, hogy össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Ettől még nem lett jó film, főleg azoknak nem, akik már olvasták könyvben. Nem csupán a szárnyaló fantázia miatt nehéz megfilmesíteni egy könyvet. Ahhoz, hogy egy regényből film szülessen, sok mindenről le kell mondani és sokszor olyan jelenetek maradnak ki, melyek az olvasóknak nagyon kedvesek. Ebben az esetben is sok rész kimaradt és a könyvben izgalmas és pörgős történetből sikerült egy újabb silány adaptációt gyártani. Bíztunk Slade-ben, hiszen az ő nevéhez fűződik a nagysikerű Cukorfalat című film és a vérszívók világa sem áll távol tőle. Igaz, a Slade által rendezett 30 Days of Night is csak egy közepes filmnek tudható be, de az ígéretes zenekarokkal együtt nagyobb durranást vártunk az Eclipse-től.

Az elképesztően sikeres sorozat legújabb része is tele volt vágyakozással, drámával és tini szerelemmel. A film első néhány percében azon gondolkodtam, hogy vajon mi tetszik a lányoknak és nőknek az Edward-ot alakító színészben. Olyan, mint ha csak egy arca lenne és azt is szétbotoxolták volna, mert semmiféle érzelem nem látszik rajta. Már a legelső filmben is feltűnő volt a tinibálvány esetlen járása, amit színészi teljesítménye sem feledtetett velünk. Ez most sincs másként, az apró különbség mindössze annyi, hogy néha már látunk a búsképű Pattinson arcán valami mosoly-féleséget. Természetesen a fehérre vakolt arc és rúzsos száj sem segíti a nézőt, vagy inkább minket az objektív kép kialakításában. A Bellát alakító Kristent sem hagyhatjuk szó nélkül. Ahogy az életben, a filmbeli karaktere is rettentően öltözködik. Jó lenne, ha a kockás flanel ing helyett végre egy fokkal normálisabb ruhát erőltetnének a rendezők az alternatív leányzóra. De lépjünk túl a színészek látványa okozta fájdalmunkon.

Vágy?

A vágytól tocsogó jeleneteket, ezúttal némi humorral és harcjelenetekkel is megszakítják. Bella (Kristen Stewart) és Edward (Robert Pattinson) szerelme ebben a részben sem teljesedik ki, továbbra is fenntartva ezzel a követendő erkölcsi példát. Kár, hogy a fiatalok nem ezt a részt ragadják ki a filmből… Ebben az epizódban a párocska misztikus kapcsolatából szerelmi háromszög alakul, mert Jacob (Taylor Lautner) teljes vállszélességgel harcol Bella kegyeiért. Ha nem lennének harcos-üldözős jelenetek, akkor ők hárman végigcsöpögnék a filmet, de nagy szerencsénkre Slade-nek sikerült néha megkavarnia az állóvizet. Ilyenkor örömmel kapkodtunk levegő után, hogy végre néhány perc erejéig kiszakadunk a fullasztó egyhangúságból. Jacob figurája és csípős megjegyzései némileg színesítik a történetet, de ha valakire még ez sem hat, akkor nézegetheti a félmeztelen farkas fiú testét.

Poentír

A mozi egyik fő poénjaként éppen Jacob meztelenkedése szolgált, amit megspékeltek egy-két flegma beszólással Bella és Edward irányából. A Twilight harmadik epizódjában többet megtudhatunk a mellékszereplőkről is, akik ezúttal, mint ha egy fokkal jobban néznének ki, mint a megelőző részekben. Belepillanthatunk a múltba, megismerhetjük Rosalie (Nikki Reed) és a legvilágfájdalmasabb képű vámpír, Jasper (Jackson Rathbone) történetét. A Bella apját játsszó Billy Burke most sem okoz csalódást. Amellett hogy ő a szimpatikus karakterek közé tartozik, a Bellával folytatott apa-lánya beszélgetéseiknek életszerűsége gyakran mosolyra húzza az ember száját. Egyedül a főhősök stagnálnak. Kristen bandzsítása, sekélyes arcjátéka és Pattinson világfájdalmas tekintete sem változott sokat az előző részekhez képest. Ezúttal igyekeztek több szexualitást csempészni a filmbe, azonban ez nem jött át a vásznon.

Valószínűleg ez a film is kasszasiker lesz, ami köszönhető a főszereplők iránti hisztériának és a könyv elképesztő sikerének. Összesítve azért lényegesebben jobban sikerült ez a rész, mint az Újhold. Ennek ellenére jónak nem nevezhető, de a történet felpörgetésével annyit legalább elértek, hogy egy laikus is végig tudja nézni elalvás nélkül a két órás mozit. Ehhez a filmhez is sok neves bandát szerződtettek, mint például a Muse-t vagy a System of a Down-t, amivel jelentősen emelték a színvonalat. A közepesen sikeredett Eclipse ellenére, kíváncsian várjuk a folytatást.