A Közel-Kelet modern történelmét átható elemi feszültségek, valamint a bonyolult arab-izraeli valóság példátlan türelmet, és egyszersmind példátlan megoldásokat igénylő kihívásai közepette a Kneszet vastag falai azt az állhatatos kitartást szimbolizálják, amit a régióban egyedül Izrael tanúsít a demokratikus értékek szavatolásának érdekében.

A 17-es buszról a forró jeruzsálemi délelőttbe szédülő látogató számára, a sajátságosan üllőforma épület jelent s jövőt kovácsoló sziluettje csak első benyomásra tűnik acélridegnek, az izraeli törvényhozás szentélyének steril atmoszférájába lépve meglepő közvetlenséggel és szelíd patinával találkozhat a vendég.

„Nem olyan szép, mint a tietek, de azért megteszi” – vakkantja szerényen a háta mögé rögtönzött kalauzom, egy segítőkész izraeli kolléga, mialatt a hűvösen tágas folyosókon, nyakkendő nélküli, kibontott ingű hivatalnokok és zajos diákcsoportok rengetegében próbálok vele lépést tartani. Az új szárnyba sietünk, a Kneszet Európa Fórumának (EFK) ünnepélyes megnyitóülésére.



Mi köze az európai adófizetőknek a zsidó telepekhez?

Az olyan arab lapok, mint amilyen a Jordan Times is, különösen a 22 napos Gázai krízis óta, hosszú, lelkes cikkekben állapítják meg, hogy az Európai Unió és Izrael közötti kapcsolatok „megállíthatatlanul” az elhidegülés útjára léptek. Azt hogy mennyire nem csak puszta szavakról van szó, jól példázza az öreg kontinens rögeszmés farkas kiáltása, minden olyan diskurzus farvizében, amelyet Benjamin Netanyahu jobboldali kormányzata fémjelez.

Az unió adminisztratív szárnyának egyik friss nyilatkozatában például, az Európai Bizottság azt hányta Izrael szemére, hogy a tervezett izraeli telepbővítések végső soron az önálló palesztin gazdaságot fojtanák meg, melynek közvetett kárvallottjai maguk az európai adófizetők, akik pénzén a függőségi helyzetben lévő Palesztin Autoritás sorsa múlik. Sem az arab lapok tapsvihartól hangos sorai, sem az Európa Bizottság ˝drámai˝ nyilatkozatai nem térnek ki arra, hogy vajon mennyire áll vagy bukik egy csak jóindulattal ˝gazdasági˝ entitásnak (is) nevezhető önigazgatás termelése azon a néhány négyzetkilométernyi lakatlan pusztaságon, amiről tulajdonképpen a nemzetközi vitában szó van.

Anti izraeli propaganda európai pénzekből

Nem csak erre a tematikára vonatkoztatható a hivatalos izraeli megállapítás, mely szerint az Európa Parlament kommünikéje „szokatlanul éles” irányt vett az utóbbi időben, a kétállamiság és a Gázai krízist érintő kérdések kapcsán is barátságtalanra fordult a légkör. Előbbire jó példa, hogy ez év márciusában, az EU külpolitikai főnöke, Javier Solana megjegyezte: „Hadd szögezzem le világosan, az Európai Unió csak egy olyan (izraeli) kormánnyal szándékozik együttműködni, amely elkötelezett a kétállamiság ügye mellett”. Utóbbira utalva pedig csak az egy hónappal ezelőtti, vitatott Amnesty International jelentésre kell visszaemlékeznünk, melyet azóta Európa szerte úgy idéznek, mint magát a Szentírást.

Az AI jelentésére rákontrázva, egy „A csend megtörése” névre hallgató rejtélyes csoport olyan névtelen interjúkat készített állítólag izraeli katonákkal, melyben azok a Gázai krízis során alkalmazott – a genovai egyezményt sértő – emberpajzs gyakorlatáról, civilekre lőtt fehérfoszforról és a szükségtelen rombolásról vallanak. Az Izraeli Véderő határozottan tagadta az ellene felhozott vádakat, noha a jelentés hitelességét képtelenség megállapítani, annyi bizonyos, hogy számos európai nagykövetség több tízezer euróval támogatta az elkészítését, melyet utólag többek között az izraeli brit konzulátus hivatalosan is beismert – adja hírül a múlt hétfői Jerusalem Post.



Egyazon érdekek

Az, hogy az európai országok hivatalos izraeli képviseletei egy ilyen etikailag korrupt, és az izraeli hadsereg morális becsületét lejárató ügyletbe keverednek, komoly aggodalomra ad okot a Kneszet berkeiben, a hangulat innen úgy fest, hogy az európai országok Izrael ellen tömörülnek, az unió és a zsidó állam között egy évtizedek óta példátlan mélységű politikai konfrontáció van felfejlődőben. Mindezen okokból kifolyólag, pár perccel a Kneszet első Európa Fórumának megkezdte előtt, fagyos és kétségbeesett hangulatra számítok, mely gyanút a terembe vonuló európai nagykövetek komoly tekintete és az Európa Bizottság izraeli delegátusának egyik tagjával váltott néhány szó csak tovább mélyít.

Aggályoskodó töprengésemnek a Tzipi Livnivel az oldalán a terembe vonuló izraeli házelnök, Rubi Rivlin széles mosolya vet véget, aki megnyitóbeszédét az aktuális nézeteltérések részletezése helyett, az Európai Unió és Izrael által közösen osztott demokratikus vívmányok leszögezésével kezdi: „Ugyan azokat az értékeket valljuk magunkénak mind Izraelben, mind Európában, ezt a tényt mindenkinek fel kell ismernie”. Izrael a kétpólusú világ hidegháborús modellje után, napjainkra Európával is közel-keleti tényezőként számol. Az unió és a zsidó állam között már korábban is számtalan virágzó együttműködés alakult ki, és „a Kneszet elszánt, hogy új, szerteágazó kapcsolatokat építsen ki Európában, függetlenül attól, hogy jelenlegi többsége éppen jobb vagy baloldali elveket vall magáénak” – fogalmazott Rivlin.

Eurábia

Az EFK fő célkitűzése az Európai Unió és Izrael közötti kapcsolatok ösztönzése, elsősorban a parlamentáris diplomácia eszközeinek segítségével. A megnyitóülés fő témájául is egy olyan problémát jelöltek meg, amely az Európa Parlament tagjait ugyan úgy érinti, mint az izraeli törvényhozókat. Az iráni atomkérdés nem csak az egyik legsürgetőbben szükséges együttműködés platformját jelenti, de egy olyan igazi dialógust is kimunkálhat, amely végeredményben a felek azonos érdekeinek kölcsönös belátását, és a másik tisztább megértését segíthetné elő. „A rólunk alkotott kép ellentmondásos az EU-ban, a közvélemény félreértette Izraelt” – mondta Tzipi Livni, aki szerint az európai közvélemény „palesztinizálódása” az iráni extrémitás diktálta gyűlölet ágendának kedvez.

Fiamma Nirenstein, az olasz külügyi bizottság elnök-helyettese, felszólalását a napjaink Európájában egyre sűrűbben tapasztalható antiszemita manifesztációk ismertetésével kezdte. Csak ez év januárja és júniusa között, a hivatalos angliai adatok szerint 607 bűntényt követtek el zsidó közösségek és magánszemélyek ellen a szigetországban, Nirenstein szerint az ellenséges közhangulat által felvetett kérdésekre egyedül egy olyan szerveződés képes helyesen válaszolni, mint amilyen a Kneszet Európa Fóruma is, melynek három szóban összefoglalható célkitűzése: az európai közügyekben való jelenlét, támogatás, párbeszéd. Nirenstein véleménye szerint, a második világháború szörnyűségeivel szembesülő európai lelkiismeret identitásválságban szenved, amely az emberi jogok speciálisan arabszempontú interpretációjának kedvezve, végző soron saját alkotmányos hagyományaitól idegenedik el. Az iszlám társadalmi, vallási, kulturális, jogi és politikai térnyerésének köszönhetően „Izrael egyre inkább az európai család elutasított tagjának érzi magát” – mondta Nirenstein.



Lépéshelyzetben

Nirenstein az iráni választási botránnyal kapcsolatban megjegyzi, hogy míg maga az EU volt az alapvető emberi jogokért leghatározottabb hangon kikelők egyike, a kritikák még így is csak a párbeszéd lehetőségének latolgatásáig jutottak el, anélkül hogy a probléma igazi mélységét érintették volna, tudniillik az iráni atomrezsimmel való felelős számvetést. A következő felszólaló, a Tel-Avivi Egyetem Közel-Kelet tanszékének vezető professzora, Uzi Rabi Nirenstein szavaihoz csatlakozva kifejtette, az iráni ambíciók nem csak Izrael számára jelentenek fenyegetést, de szerte az arab világban is komoly aggodalmakra adnak okot. Az Európai vezetés véleménye nem egységes a probléma súlyosságának tekintetében: „Az EU-nak rá kell döbbennie, ha képtelen egy akarattal fellépni Iránnal szemben, az atomkonvoj egyetlen lövés eldördülése nélkül roboghat tovább. Az európai álláspont ziláltsága nagy bátorítást jelent Irán számára” – mondta a professzor.

A HírExtra kérdésére a professzor úr elmondta, az iráni ellenzék vezetője, Mir Husszein Mousavi - a közvélekedéssel ellentétben - ugyan annak a történetnek a része, mint maga Ahmadinezsád is, szignifikáns változás az ő hatalomra kerülésével sem történne egyből: „Mousavi egy szimbólum, de akkor is csak a játék része. Az ő újbóli felbukkanásával azonban valami kétség nélkül elkezdődött az országban, a személye által generált változás hosszútávon akár a forradalmi gárdát is elérheti” – mondta Rabi professzor, aki szerint egy Irán elleni összeurópai nyomásgyakorláshoz keresve sem lehetne jobb időpontot találni, lévén hogy az iráni közvélemény java is törvénytelennek tartja a jelenlegi kormányt, emellett az országot súlyos gazdasági problémák is terhelik.

Izrael európai barátai

A Kneszet Európa Fórumának megnyitóülését a megjelenő európai uniós országok nagyköveteinek meleg szavai zárták, a jelenleg uniós elnökséget betöltő Svédország izraeli nagykövetasszonya külön megköszönte a Kneszet együttműködési kezdeményezését és arra bátorította az izraeli törvényhozó-testületet, hogy minél szélesebb körben keresse az európai országok parlamentjeivel való közös munka lehetőségeit. Az ezekért a lehetőségekért való közbenjárás sikeressége a fórum egyik főszervezőjének, az Izrael Európai Barátai (EFI) nevű politikai kezdeményezésnek a felkészültségén fog múlni, mely az Európai Unió 27 országának összes Izrael barát csoportosulását összefogja az Európa Parlamentben. Az EFI adminisztratív vezetése utolsó napjait töltötte a Kneszet falai között, a jövő héttől tevékenyen is megkezdi munkáját Európában, melynek keretei között interparlamentáris kapcsolatokat, aktuális napirendet, és kiegyensúlyozott hírforrásokat fog szervezni Európa Izrael barát képviselői számára. Az EFI erőfeszítésének központjában egy olyan újszerű dialógus megkezdése áll, melynek keretei között az unió és a zsidó állam újból közös hangra találhat, és az állítólag megállíthatatlan ˝elidegenedés˝ folyamatát az ˝újra felismerés˝ korszaka válthatja fel.