Amit felmondott Ukrajna…

Igen, egy kijevi bíróság által. Ez pedig nevetséges.

Ki fogja megfizetni ennek a krízisnek az árát, hiszen a termelés leállása számtalan céget rendkívül érzékenyen érint?

A magyar gáztörvény szerint ez egy vis major helyzet, vagyis ilyenkor nincs kötelezettsége senkinek. Gyakorlatilag mindenkinek le kell nyelnie a saját kárát. Ráadásul, ha egy cég minden berendezése valamint a fűtése is leáll, akkor elfagyhatnak a gépek, a megrendeléseket nem tudja teljesíteni…

Úgy gondolom, hogy a károk enyhítésére elképzelhető valamiféle központi csomag megalkotása, illetve szükséges lenne az EU segítsége. Az Unió például a központi alapból valamiféle kártérítést biztosíthatna.

A felelősség kérdése azonban nem megkerülhető.

Először a tranzitot kell helyreállítani. Aztán meg kell nézni ki szegte meg a szabályokat, a jogi szakemberek és a politikusok pedig állapítsák meg ki a felelős.

Mikor állhat helyre a legoptimistább forgatókönyv alapján a gázszolgáltatás?

Ha sikerül megegyezni a két félnek, akkor a rendszernek 24 óra kell, mire teljesen visszaáll a megfelelő szintre. Vagyis, ha csütörtökön létrejön egy megállapodás, akkor péntekre terelődhet újra normális mederbe a gázimport.



Az viszont megdöbbentő, hogy Ukrajna nem vezetett be semmiféle korlátozást. Míg a Balkán országaiban elkezdtek kihűlni a lakások, addig Ukrajna használja a gázt. A Gazprom tartályaiban lévő tartalékokat – melyeket a nyugat európai téli időszak balanszírozására használtak és még 2007-ben töltöttek fel – ma Ukrajna zárolta, nem enged ki belőle semmit nyugatra, hanem felhasználja saját maga számára.

Ez politikai kérdés.

Teljes mértékben az.

Mi a garancia arra, hogy nem ismétlődhet ez majd meg újra, mint ahogy lejátszódott ehhez hasonló huzavona már 2006-ban is?

A szerződéseket be kell tartani. Persze ehhez szükséges Európa határozott magatartása is. Más kérdés, hogy nem feltétlenül szerencsés, hogy Európa egyetlen országon keresztül kapja a földgázt.

A tervezett vezetékekre gondol…

Igen. Az szolgálná Európa érdekeit, ha minél több vezeték épülne meg. Lehet szó a Baltikumon keresztül jövő vezetékről, a Nabuccóról, vagy a Déli áramlatról. Nem lepődnék meg, ha ez a krízis meggyorsítaná az Unió és Oroszország csővezeték építési kedvét. És az is biztos, hogy az EU-nak aktívabban kell részt venni a saját energiabiztonságának az ellátásában.

Az EMFESZ egy ilyen krízisben mit tud tenni?

Mentjük, ami menthető. Most nem foglalkozunk elszámolásokkal, hogy mi mennyibe kerül, csak azzal, hogy figyelembe vegyük a fogyasztók kéréseit. Rendben, hogy elrendelték a második fokozatot, de egy üzemet nem lehet csak úgy leállítani. Minden fogyasztó esetében meg kell tegyük azokat a lépéseket, amik időlegesen konzerválni tudja azt az állapotot, ami a működéshez szükséges.

Az a célunk, hogy olyan állapotba hozzuk a berendezéseket, hogy az újraindulásnál ne kelljen egy teljes felújítást, vagy gépcserét eszközölni. E miatt percről percre kapcsolatban vagyunk az érintettekkel. Jelenleg annak függvényében kapcsoljuk le a fogyasztóinkat, hogy mit enged meg a technológiájuk. Ez most az EMFESZ legfontosabb feladata, minden más csak másodlagos.