Ebben az esetben a klinika keresett meg minket. Persze, mi is nyitottak vagyunk a nem hagyományos kiállítások iránt. Idén tavasszal már rendeztünk egy furcsa bemutatót, amelyen az újra hasznosított anyagokból készült műalkotásokat és használati tárgyakat állítottuk ki.
Műalkotásnak tekinthetők az értelmileg sérült, beteg emberek munkái?
Nem értelmileg sérült, hanem pszichiátriai kezelés alatt álló emberek alkotásairól van szó. Vannak közöttük sima stresszes emberek, akik ezzel a problémájukkal elmennek a pszichiátriára, és vannak zárt osztályon kezelt skizofrének. Az ő alkotásaikból válogatott két Strabag-díjas művész, de egyikük sem tudta, nem is érdekelte őket, hogy milyen betegségben szenvednek, milyen állapotban vannak az alkotók. Utóbb kiderült, hogy a betegek között van festőművész is.
Az önök honlapján olvasom, hogy céljuk a fiatal művészek bemutatása. A mostani kiállítás alkotói viszont nem feltétlenül művészek.
Érdekes felvetés, hogy művészek-e ezek az emberek, illetve hogy a mű mikor lesz mű. Ha egy művészeti iskolát végzett ember kiad magából – most csúnyán fogalmazok – akár egy darab szart is, az már műalkotás? Vagy pedig a befogadó teszi azt azzá? Izgalmas kérdések ezek, és folyamatosan változik a megítélésük. Jelen esetben a kérdés jogi részét az egyetem klinikája vállalta magára. Tudtommal a nálunk kiállított képek alkotói beleegyezésüket adták a kiállításhoz.
Milyen az eddigi fogadtatás?
Nagyon pozitív, mert ráirányítja az emberek figyelmét a művészet gyógyító szerepére. Stresszes világban élünk, ugyanakkor köztudomású, hogy a feszültségek kirajzolhatóak, kifesthetőek, kitáncolhatóak az egyénből. Ezek a terápiás rajzok is egy folyamat egyik szakaszának lenyomatai. A kiállítás december 15-éig látogatható.
Hogy teljes legyen a kép, megkerestük Dénes Balázst, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnökét is.
Egy pszichiáter felhasználhatja-e kiállításon való megjelentetésre a betege terápiás céllal készített alkotásait annak beleegyezése nélkül?
Az értelmi sérült emberek ebből a szempontból jogilag három kategóriába sorolhatók. Cselekvőképességet kizáró, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá tartozhatnak, illetve vannak olyan enyhén sérültek, akik egyáltalán nem állnak gondnokság alatt. Az utóbbi kategóriába sorolható embereknek a saját beleegyezésüket kell kérni a műveik felhasználásához. Korlátozó gondnokság esetében néhány éve adott az a lehetőség, hogy a bíróság általános jelleggel korlátozza a cselekvőképességet, illetve bizonyos ügycsoportok tekintetében. Az ügycsoporti, tehát részleges korlátozás esetében az a jogi helyzet, hogy amennyiben a bíróság csak bizonyos ügycsoportokra állapította meg a cselekvőképesség korlátozását, akkor minden más jogviszony tekintetében az ő cselekvőképessége nem korlátozott. Vagyis például a festményének egy kiállításon való közzétételéhez a beleegyezését kell kérni. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állóknál a főszabály az, hogy a törvényes képviselő, a gondnok beleegyezése szükséges. Összefoglalva: ahhoz, hogy valakinek az alkotását kiállítsák valahol, minden esetben kell valakinek a beleegyezése.
A galériavezető felelős azért, hogy a nála bemutatott alkotások készítőinek illetve azok törvényes képviselőinek megvan-e a beleegyező nyilatkozata?
Ez azon múlik, hogy a galéria vezetője milyen szerződést köt a kiállítás szervezőivel, jelen esetben a klinika képviselőivel. A legtöbb esetben az a megoldás, hogy a galériavezető nem felel azért, hogy jogtiszta műveket állítanak-e ki. A kiállítás szervezőjének kell teljes körben meggyőződnie arról, hogy a különböző kiállítási tárgyak szerepeltetése senkinek a jogait nem sérti.
