Ön színművész, rendező, vagy zeneszerző? Melyiknek tartja magát elsősorban? Egyáltalán érdemes-e elválasztani mindezeket egymástól?

Elsősorban színésznek tartom magamat, aki sok mindent tud csinálni, sokmindenhez ért.

Miért döntött úgy, hogy a világot jelentő deszkákra lép?

Még gyerekkoromban döntöttem el: színész leszek. Valójában meg sem fordult a fejemben ennek az ellenkezője, leszámítva azt, amikor három-négy éves koromban karmesternek készültem. Amikor megszerettem az irodalmat és a drámairodalmat, biztos voltam benne,  színész leszek. Mindig is vonzott, egy figura bőrébe bújva játszani a közönség előtt. Elsőre nem vettek fel a főiskolára, így muzsikusként is kipróbálhattam magamat.

A Kaláka együttessel?

Így van, az alapító tagja voltam az együttesnek, mi több, a nevét is én találtam ki. Verseket zenésítettem meg, azóta is ez a Kaláka együttes profilja.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1977-ben végzett. Számtalan előadás, filmszerep után 1991-től a Soproni Petőfi Színház igazgatója volt majd 2002. január 1-jén lemondott. Mi indokolta ezt a döntését?

Úgy éreztem, túl sok olyan dologgal kellett foglalkoznom, amit nem éreztem magaménak. Abban az időben egy olyan Kht. alá tartozott a színház, aminek több más dolog is tartozott a profiljába. Kezdtem úgy érezni: a színház egyre kevésbé fontos a cég számára, így úgy gondoltam, másnak is adok lehetőséget. Nem a színházból lett elegem. Negyven éves voltam, amikor igazgatónak neveztek ki a színház élére, ötven éves korom után mondtam le.

Hogyan értékeli a színházi életet Magyarországon?

A színházra volt, van és lesz is igény. Én az élő zenére tettem a voksomat mindig is, a színházzal is ez a helyzet. A színház egyszerűen elpusztíthatatlan, hiszen egy nagyon emberközeli műfajról van szó.

Számtalan, kiváló darabban szerepelt, valamint darabokat rendezett pályafutása során. Melyikre emlékszik vissza legszívesebben? Egyáltalán egyet ki lehet emelni?

Igazából nem. Több mint száz előadásban szerepeltem színészként, ezen kívül több mint harminc darabot rendeztem. Legalább ennyi darabhoz írtam zenét. A szinkronizálás is színészet: itt hanggal próbálok belehbújni egy figura bőrébe. Nem szeretem a szinkronszínész definíciót. Színész létezik, aki tud szinkronizálni is. Viszont aki jól szinkronizál, nem biztos, hogy megállja a helyét a színpadon.

A Disney-féle Micimackónak is ön kölcsönzi a hangját. Volt már arra példa, hogy a hétköznapokban valamelyik szinkronhangon szólalt meg ismeretlenek előtt?

Tudatosan biztos nem, csak felkérésre. Elsősorban a kis barátaimra gondolok, akik ezeken a filmeken nőttek fel, több generációt beleértve. Azt tapasztaltam a kollegáim körében, hogy az egészen kicsi, de már nyiladozó elméjű gyerekeik esetében ezekkel a filmekkel próbálják eligazítani őket az életben.

Hogyan fogja ünnepelni a születésnapját?

Valószínűleg munkával, hiszen délelőtt próbálni fogok, utána pedig a családtagjaim társaságában.

Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan?

Ez egy kerek, de remélem nem egy vízválasztó évforduló. Az ember jobban örülne annak, ha ez a hatvan év nem nyomná a vállát, persze minden kornak megvan a maga szépsége. Én azt tervezem, egészséges leszek még nagyon hosszú ideig. Egészségben és munkával szeretném tölteni a hatvan és hetven éves korom közötti időt.

Ha megjelenne egy jótündér akitől bármit kívánhatna, mit kérne tőle? Az előbb említett egészséget és alkotást?

Igen, kiegészítve azza: a környezetemnek is ezt kívánom és akkor mindannyian megtaláljuk a boldogulásunkat.