Az Amszterdami Egyetem kutatói Susanne de Rooij vezetésével tesztelték 737 holland felnőtt kognitív funkcióit, akiknek 40 százaléka magzati korban tartós éhezést élt át, amikor a II. világháború utolsó hónapjaiban a náci Németország blokád alá helyezte Hollandia élelmiszerellátását.

Az 5-6 hónapos éhínség alatt a holland lakosság napi 400-800 kalóriának megfelelő élelemhez jutott. A tanulmány szerzői megállapították, hogy míg az enyhe kalóriamegvonás több faj felnőtt egyedeinél kitolhatja az öregedés jeleit és meghosszabbíthatja az élettartamot, "a születés előtti kalóriamegvonásnak különféle káros hatásai vannak a mentális és fizikai egészségre a későbbi életben".

A vizsgálatban a közel háromszáz, magzati korban éhezést elszenvedett ember közül 64-en rosszabban teljesítettek a teszteken, amelyek a szelektív figyelmet mérték. A feladat szerint a színek megnevezéseit kellett a résztvevőknek felolvasniuk, mely szavakat azonban más színű betűvel írták (például a kék színt sárga betűkkel írták).

A kutatók azt is megállapították, hogy a magzati éhezés az 56-59 éves korban vizsgált embereknél kisebb fejkörfogatot eredményezett. "A fejméret kapcsolatban van az agy méretével, és a kisebb méretet összefüggésbe hozták az idősebbeknél tapasztalható csökkent kognitív képességekkel" - írták tanulmányukban a szerzők.

A teszteket az 1970-es években is elvégezték a csoport tagjaival - akiknek nyomon követése különleges lehetőség a magzati életkorban való éhezés következményeinek tanulmányozására -, abban az életkorban nem mutatkozott teljesítményükben eltérés a nem éhezőkhöz képest.