Judy Nero már sztár volt, amikor megismerkedett későbbi férjével. A férfit nem zavarta, hogy szerelme miből él, imádta, kényeztette Judyt. Két hete voltak együtt, amikor a férfi feleségül kérte.

– Egy olaszországi fellépésről értem haza és ő a repülőtéren várt. Izzadt volt, kialvatlan és iszonyúan másnapos. Nagyon furcsán viselkedett, patakokban folyt róla a víz és fehér volt, mint a fal. Láttam rajta, hogy kérdezni, mondani akar valamit. Végül a kocsiban elővette a gyűrűs dobozt és megkérte a kezemet. Azt hittem, elájulok. Szinte rögtön az eljegyzés után megtartottuk az ötvenfős eljegyzési bulit és bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz. Soha nem felejtem el, egy beszélgetésen kellett részt vennünk és megkérdezték, hogy a leendő férjem mikor született. Halvány gőzöm sem volt. Aztán az anyja nevét kérdezték, de azt sem tudtam. Az iskoláit sem. A hivatalban a nő odafordult hozzám és így szólt: mondja, akkor mit tud maga erről a férfiről? Azt válaszoltam: csak azt, hogy szeretem. Nem sokkal ezután megesküdtünk – mondta Judy, akinek boldogsága öt hónapig tartott.

– Mentem haza és egyenruhás emberek álltak a házunk előtt. Azt hittem, meghalt a férjem. Elájultam, úgy szedtek össze. Aztán meghallottam a hangját, hogy nyugtatgatni próbál. Kinyitottam a szemem, és megláttam az én drága férjemet kezén bilincsekkel. Elvitték a kommandósok. Kiderült róla, hogy nem abból él, amit nekem mondott. Letartóztatásakor, két és fél éve láttam utoljára. Nagyon szerettem őt, de közben kiderült, hogy megcsalt a házasságunk alatt. Úgy váltam el, hogy ő börtönben volt. Ő többször fellebbezett a válás ellen, de az ehhez szükséges okmányokra való illetéket velem akarta levélben kifizettetni. Annyira fájt ez a csalódás, hogy pánikbeteg lettem utána.