Felfogni azt, ami gyökeresen más

Japán spirituális. Japán tradicionális. Japán egzotikus. Japán más. - hallhatóak az ajnározással szinte egyenértékű rövid jellemzések a keleti kultúra e fertáját faló fiatalok körében, akik száma napról napra duzzad, ám a szavak mögött valós megértés alig akad. A kelet titokzatos varázsára eddig is rákattantak páran, ám a fő irányvonal a harcművészetekkel, a szamurájok eposzával, vagy a teakultúrával függött össze. Azonban pár évvel ezelőtt, az anime és a manga egyre nagyobb térhódításával egész tinisereg gyűlt a felkelő nap országának zászlója alá.



Ezen tinik és fiatalok életkorukból is járó fanatizmusuknak hála nem csak a „mesék” szereplőit és hátterét kezdték el kutatni, hanem megpróbálták magukévá tenni a nyelvet, a szokásokat, az egész japán kultúrát is. Azonban ez nem csak nehézkes - a japánok például egész életük során tanulják nyelvük írott szavakba való öntését - hanem néha reménytelen is. Ugyanis sokan képtelenek felfogni az európai és keleti kultúra közti különbségeket - és ha valaki európai alapfelfogással igyekszik elsajátítani a japán szokásokat, abból csak egy groteszk kultúra-mutáns fog létrejönni.

Az európai (és az amerikai) kultúra a bűn kultúrája, míg a keleti kultúra a szégyen kultúrája - azaz ez az elem, pontosabban ennek elkerülése az, amire az egész kultúra épül. Magyarán, míg Európában azzal áshatod el magad örökre, ha valami bűnt követtél el, keleten azzal, ha szégyent hoztál valakire. Ebből következik a tisztelet fontossága is: mivel a szégyen ellentéte a tisztelet, így az mindennél előbbre való. A hagyományok tisztelete, a szellemek tisztelete, a család tisztelete, a munka tisztelete. És mivel tiszteletlenség valamit nem teljes odaadással csinálni, ezért a keletiek számára majd minden tevékenység egyenlő egy sajátos filozófiával, életstílussal.



Egy gyakorlati példa

Ha valaki nem megismerni, hanem megérteni kívánja a japán kultúrát, érdemes ellátogatnia a Yamato egyik előadására - amit sokan némiképp a Stomphoz szoktak hasonlítani. Mert mi is az a Yamató? Első ránézésre egy tíz japán fiatalból álló csoport, akik nagyon tudnak ósdi dobokon ritmust ütni, és ezzel egy halom pénzt keresnek - legalábbis európai szemmel így néznek ki. Elvégre heti öt fellépés, plusz pár próba a munkaidejük, így napi 2-3 órás munkával vígan megélnek - gondolná az európai ember. Lássuk hogy néz ki az egész keleti-szemszögből:

A csapat minden tagja - öt fiú és öt lány, hogy az egyensúly meglegyen - minden áldott reggel reggel tíz km-es futással kezdi a napját, majd súlyzós edzéssel folytatják, délután gyakorolnak, este pedig az aktuális koncertre készülnek, amely sokszor éjszakába nyúlóan tart. A kondi nagyon fontos a fellépésekhez, valamint a nehéz dobok megfelelő „pörgetéséhez” és ők még véletlenül sem akarnak tiszteletlenek lenni a közönség felé - magyarul hibázni. Így az életmódjuk munkájukhoz igazodott: az evési, az alvási, és a japánoknál nagyon szigorúan vett tisztálkodási időn kívül szinte csak a fellépéseikkel törődnek. Igaz erre rájön a turnékkal kötelezően járó utazás is, amit egy európai pofátlanul kihasználna - ám nekik a legritkább esetekben van csak idejük városnézésre.

A zenélés és a hangszereik is jól mutatják a Japán mentalitást: míg egy európai dobos tíz esztendős hangszere ünnepelt matuzsálem, a Yamato fő instrumentuma egy 400 évnél is idősebb fából készült, embermagas, 500 kilós taiko-dob, amihez a több kisebb, szintén nem e évezredben született hangszer csatlakozik.

A zenélés oka is más: nem egyszerűen szórakoztatni kívánják az embereket, hanem ráhangolódnak az élet ritmusának esszenciáira, és így a boldogságot kívánják elhozni a hallgatóságuknak. Törekednek arra, hogy az emberek szívverésének a ritmusa ráhangolódjon a dob szólamára, és így egy különleges összhangzatban játszanak. „Azon pillanatokban, amikor a közönség szívdobbanása a mi dobpergésünkre rezonál, megszületik a közös energia hulláma, amely új erővel, és az életöröm lelkesedésével tölt el mindenkit, aki csak jelen van.”



Hatalmas siker

Ez a fajta mentalitás azonban nem csak nálunk kelendő: a taiko-dobolás a reneszánszát él, hazájában több mint ötezer, átlagosan 12-15 fős csoport alakult, és más országokban is bontogatják fiatal taiko-előadók a szárnyaikat (elsősorban Nyugat-Európában, Ausztráliában és természetesen az USA-ban). Azonban minden csoport közül a Yamato a legnagyobb: évente 15-országot is végigjárnak, ahol alsóhangon 300.000-nél is több embernek nyújtanak maradandó élményt.

A Yamato négy fővel kezdte a pályafutását szülőfalujában, még 1993-ban. Az első fellepés után a formáció megalapítója, Masa Ogawa sem gondolta hogy lesz tovább, de egyre szaporodtak a felkérések. A világsikert végül az Edinburgh Fringe Fesztiválon (a világ egyik legnagyobb kulturális fesztiválján) való fellépés hozta meg számukra, ahol 23 teltházas fellépésük mellé megkapták a Spirit of Fringe díjat is. Immáron jóval több mint 2000 fellépést tudhatnak maguk mögött, és eddig 54 országot jártak végig - köztük két éve Magyarországot is. Ehhez persze az is kellett, hogy az ősi tradíciókat megfelelően és harmóniában ötvözzék a modern show-elemekkel - amit április végén, a kongresszusi központban újra bemutatnak nekünk.

(képek: Lucienne van der Mijle)