Míg múlt hét péntekre az OCÖ Dohány utcai székházában az országos roma vezetők többsége véglegesen megvonta a bizalmat a korrupcióval, hivatali visszaéléssel és sikkasztással vádolt elnöktől, valahol a Jászladány és Budapest közötti poros aszfalton lépdelve Kállai László éppen a főváros külterületeire érhetett. A belpolitikai feszültségek diktálta tolvajtempó lassan a magyar cigányság szekerét is az árokpartra fordítja, nem csoda hát, ha egy-két, az övéiért aggódó próféta inkább a gyalogút mellett dönt. Amíg országos roma vezetőket az ellenzék és a kormány alázatos hűbéresekként ugrasztja egymásnak, a nemzeti egység ügye olyasféle ˝fából vaskarika˝ marad, mint az összes többi hangzatos cél elérése, amihez egyszerre kellene kompromisszumkészség és hitelesség. Kállai László úgy gondolja: a cigányság kérdését teljesen politikátlanítani kell.

Tiltakozás az apartheid ellen

„A megmozdulást mindenféleképpen sikeresnek és hitelesnek tartom. Azért sikeresnek, mert tulajdonképpen tömeget tudtunk megmozdítani, sikerült átadni a petíciónkat, és attól hiteles, hogy mindezt "mezítlábas" cigányemberek adhatták át, nem politikusok szervezték” – mondta el a HírExtrának a  fáradt polgárjogi aktivista. A menet mindennap délelőtt tízkor indult, majd 15-20 kilométert gyalogolva a diszkrimináció ellen tüntető csoport egy hét alatt érkezett a fővárosba.

A hosszú út során számtalan autós, az érintett települések lakosai a támogatásukat fejezték ki, ám volt olyan is, aki a nemtetszését. A bemutogató, személyeskedő ellenségesekkel kapcsolatban Kállai csak annyit jegyzett meg: „Ettől kerek a világ. Ez van. Az ember nem is tud velük még csak beszélgetni sem, vagy vitázni esetleg, hogy mégis miről is van szó”. Márpedig a létező faji elkülönítésről van szó a mai Magyarországon, ahol egy maroknyi civil úgy döntött, hogy tizenkét pontban fogalmazza meg és saját erőből juttatja el a köztársasági elnökhöz a kiközösített és meg nem hallgatott cigányság legfontosabb követeléseit.

A politikát gyakorolni, tanulni kell

„Teljesen függetlenül szerettünk volna cselekedni, és ez sikerült is. Azt viszont kikiáltottuk, hogy természetesen bárki részt vehet a megmozduláson, aki nem hozza magával a politikai megbízatást, tehát egyszerű családapaként szeretne részt venni. Sajnos nem éltek ezzel a lehetőséggel, nem is voltak jelen” – mondta el Kállai a menetről és a megérkezést követő roma polgárjogi demonstrációról, ahol az éppen a saját feloszlatásán marakodó OCÖ egyetlen képviselője sem tűnt fel. Az MSZP, Fidesz vagy más pártok színeiben futó roma képviselők éppen azok, akiket Kállai felelőssé tett a tűrhetetlen állapotokért, és a megrekedt integrációs ügyért.

„Ez a legnagyobb problémája a cigányságnak: mindig olyan vezetője, vagy olyan hivatala van, mint mondjuk az OCÖ. Ennek mi értelme van? Én úgy gondolom, hogy a magyar kormány ezt tudatosan gerjesztette. Nekünk nincsen szükség kisebbségi önkormányzatra. Ezzel is csak újabb esély adódott az elkülönítésre, a visszaélésekre” – folytatta Kállai, majd szomorúan megjegyezte: „A cigányságnak most még nem politizálni kell, ezt még neki gyakorolnia kell, meg kell tanulnia. Most egyelőre egy feladata van, hogy azt az összefogást, amit nagyapáink tanúsítottak, azt most nekünk vissza kellene szerezni”.

A magyar politika sara

„A romák közti szegregáció abszolút a politika miatt van” – mondta el Kállai, aki a petíció címzettjénél, Sólyom László Köztársasági elnöknél sürgeti, hogy „vegye a kezébe a vezető szerepet” és felelősen töltse be a pozíciót, amit elvállalt: legyen a nemzet egységének a megtestesítője. A vasárnap az elnöki palota elé vonuló civilek sajnálatára, Sólyom nem személyesen vette át a 12 pontot, hanem csak a megbízottja.

Kállai szerint a Sólyom személyében garantált hitelesség és pártatlanság nélkül a kisebbség elérése is egyre komolyabb nehézségekbe ütközik: „Kimegyek egy romatelepre, ahol mondjuk még nem ismernek, hát mit fog mondani? Hát ez is idejött, azt el kezd nekünk hablatyolni, biztos ez is hazudik. Mert ugye ez a tapasztalat. És ugyanezt fogják mondani egy civilnek, vagy éppen magának is, ha segíteni akar. De hát milyen rossz is ez, nem mi csaptuk be, hanem aki van, és aki volt…”. A zsákutcából kivezető utat Kállai szerint a kérdés teljes politikátlanítása, és a civil mozgalmak erősítése jelenti.