Ez egy olyan betegség, jelenség a társadalomban, amiről már mindenki hallott, ennek ellenére sokan nem tudnak mit kezdeni vele. Azok az emberek, akik nincsenek benne, nem élnek közöttük, nem tudják, hogyan is kezeljék őket. Sokan úgy hiszik, hogy ez egy olyan probléma, ami csak azokat érinti, akik benne élnek, ebből kifolyólag nem is kell vele foglalkozni.

Az autizmus 67 millió embert érint a világon, Magyarországon ez a szám körülbelül hatvan ezerre tehető, de sajnos ez a szám folyamatosan nő.

Mi is valójában az autizmus?

Ez a betegség egy idegi-fejlődési rendellenesség. Csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, hiányos kommunikációs képességekben, abnormális viselkedésben és érdeklődésben nyilvánul meg. Nem lehet még tudni, hogy mitől alakul ki ez a rendellenesség, de elég valószínű, hogy genetikai okai vannak.

Két típusa létezik, egyik az erős Kanner-szindróma, a másik a gyengébb Asperger-szindróma. Önmagában a betegség ritkán fordul elő, szinte mindig párosul másfajta rendellenességgel, mondjuk értelmi fogyatékossággal.

Az autizmus tünetei már három éves kor előtt megjelennek. Érdekes, mert úgy tűnik, hogy egyre több gyermek lesz beteg, de ezt a tényt még vitatják az orvosok. Sokan csak úgy hiszik, hogy nem a beteg több, hanem csak a diagnózis, mivel egyre inkább felismerik már a betegséget.

Hazai, nem túl bíztató állapot

A probléma ott kezdődik, hogy 2002 óta megduplázódott azoknak a gyerekeknek a száma, akik óvodákba és iskolákba kerültek. Ezzel még nem is lenne baj, sőt. De sajnos sem a pedagógusok képzése nem valósult meg, és maguk az intézmények sincsenek felkészülve az autista gyerekekre. Így nem teljesülhetnek azok a feltételek, amik ahhoz szükségesek, hogy egy autista gyermek teljes értékű életet élhessen egy közösségben, hogy megkapja a neki járó figyelmet.

Békési Tamás (Pedagógusok Szakszervezetének elnökségi tagja) szerint az oktatási intézmények felkészületlensége súlyos probléma, amit mihamarabb meg kell oldani. A pedagógusok sincsenek kellőképpen felkészítve a differenciált oktatásra. Ez nemcsak az autizmusra vonatkozik, hanem más szociális jellegű problémával küszködő gyermekekre is, az ő hátrányaikat is le kellene valahogy küzdeni, vagy legalább mérsékelni.

Ezzel az égető problémával más is egyetért. Czuni Zsuzsanna, a Mosoly Otthon Alapítvány ügyvezetője is elmondta, hogy elképesztő hiány van az autista és más jellegű fogyatékossággal rendelkező gyerekeket integráltan oktatni tudó szakemberekből. Erre azért is lenne szükség, hogy majd az oktatásból kilépő gyerekek boldogulni tudjanak az életben. Ugyanis az autisták egy része képes felnőttként gondoskodni önmagáról, ha már kisgyermekkorától nagy figyelemben, és speciális oktatásban részesül.

Viszont ha ezeket nem kapja meg, akkor sosem lesz önálló, hanem csak a társadalom eltartottja. Nekik is meg kell adni az esélyt a normális életre. Léteznek lakóotthonok, ahol nemcsak ellátják őket, és különleges képzésben részesülnek, hanem idővel akár munkát is kaphatnak.

 – Ugyanakkor az otthonok érzik azt az évről-évre egyre növekvő igényt, amely az iskolát elhagyó, önálló életet élni nem képes autista fiatalok részéről jelentkezik – tette hozzá Czuni Zsuzsanna.

Sajnos a jelenleg bentlakást igénylő fiatalok ellátása sem megoldott, így előre tekintve hatalmas probléma az autisták gondozása és felkészítése a felnőtt életre. Számuk évről-évre növekszik, így a probléma is súlyosbodik.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Szilvásy Zsuzsanna az AOSZ (Autisták Országos Szövetsége) elnöke elmondta, hogy a 1062/2007-es kormányhatározat alapján szakértők segítségével kidolgoztak egy öt évre szóló, átfogó intézményfejlesztési tervet. Ez kiterjed az oktatásra, és az ellátó rendszerre is, maghatározza, hogy mik az alkalmas lépések a helyzet kezelésére.

  – Sorra vettük a szakemberképzés, oktatás, fejlesztés, foglalkoztatás, felnőttképzés, és a családtámogatás területén szükséges intézkedéseket. Arra jutottunk, hogy viszonylag alacsony költségvetéssel fel tudnánk készülni a változásokra – nyilatkozta Szilvásy Zsuzsanna.

Az egyeztetések még 2008-ben megkezdődtek, de sajnos nem történt semmi, annak ellenére sem, hogy a kormányhatározat 2008. július 31-ére tette az intézkedések kidolgozásának határidejét.

– Nem szabad, hogy abbamaradjanak a tárgyalások, a döntéshozóknak foglalkoznia kell a kérdéssel. – hangsúlyozta Mádl Dalma, az Autizmus Napjának egyik védnöke.

Mindebből kitűnik, hogy nagy szükség van a változtatásra, hiszen a növekvő adatokkal nem lehet mit kezdeni. Az embereknek oda kellene figyelnie erre a társadalmi problémára, de az igazi változások most is a kormányon múlnak.