Palotás Petra életét kitölti Bora

– Magyarországon tombol az influenza járvány: Hamburgban – ami már eléggé fent van északon – hogy vagytok így a kemény téli időszakban egy újszülött kisbabával? Jártok már ki néha a hideg levegőre is sétálni Borával, vagy egyelőre a lakás melegét élvezitek?

-Sajnos, itt is tombol az influenza járvány, és bizony van is ok az aggodalomra. Soha nem volt még ennyi megbetegedés, főleg az idősek és a kisbabák a veszélyeztettek. Nagyon óvatosak vagyunk a férjemmel, Mirkóval együtt, és természetesen ezt az aggodalmunkat a barátok, ismerősök is tiszteletben tartják, csak egészségesen jönnek meglátogatni minket. Sétálni már a körházból való hazatérésünk utáni első napokban is voltunk, hiszen a friss levegő csak jót tesz! Persze azért a komolyabb mínuszoknál inkább otthon maradunk, nem kockáztatok.

– Mennyire szoktál már össze a kislányoddal? Jó „csapat” vagytok?

– Lehetséges, hogy elfogult vagyok, de szerintem nagyszerű párost alkotunk. Minden nappal közelebb kerül hozzám Bora, pedig állandóan úgy érzem, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni! És mégis! Ahogy telnek a hetek, egyre jobban megismerem és meg is értem őt, ez pedig nagy segítség a mindennapi kis zűröknél, például hogy melyik sírás éppen mit jelent, mit akar üzenni vele. Bora tündéri kisbaba, egyszerűen nem tudok betelni vele…! Ráadásul épp a napokban éltük át Mirkoval az első igazi mosolyát, ez pedig életreszóló emlék!

– Hogyan telik együtt egy napotok a kicsivel?

– Még nem sikerült szigorú napirendet felállítani,de azért persze igyekszem a legjobb úton haladni. Éjjelente legfeljebb egyszer-kétszer ébreszt fel minket a kisasszony, úgyhogy igazán nem panaszkodhatunk. Cserébe viszont nappal nagyon aktív, szinte egyetlen percet sem hagy lazsálásra… De ez most így van rendjén. Reggel hét óra tájban ébred fel véglegesen, és persze nagyon éhesen. Amikor pedig éhes a drágám, az felér egy valóságos világválsággal! Sajnos az elmúlt hetekben hasfájós Bora baba,de ezen különböző praktikákkal próbálunk mihamarabb segíteni.

– Férjed milyen apuka? Mennyit foglalkozik Borával? Vannak apás "feladatai", amik csak az övéi?

– Mirko nagyszerű apuka, imádja a lányát, és azáltal, hogy "megajándékoztam" a kisbabánkkal, még jobban szeret engem is, pedig eddig sem panaszkodhattam…
Mindenben segít nekem otthon, munka után pedig siet haza hozzánk. Ráadásul hangsúlyozza, hogy részéről ez nem áldozat, hanem öröm. Persze azért néha látom az ő szemein is a fáradságot, hiszen az első hónapok nem egyszerűek egy kisbabával.

– Te hogy érzed magad Hamburgban és a környékén, mennyire szoktál már meg "idegenben"?

– Nagyon szeretek itt lenni, Németország mindig is a szívem csücske volt. Tizenhat évesen már éltem itt egy évet, akkoriban végeztem a gimnázium harmadik osztályát.

– Beszélj picit a lakásotokról: milyen környéken laktok, milyen a lakásotok?

– Mi pontosan Norderstedtben lakunk, ez egy Hamburghoz hozzánőtt kisváros, úgy képzeld el, mint például Budaörs-Budapest viszonyát. Metróval pontosan harminc perc alatt vagyok bent Hamburg központjában. A mi szép kis házunk egy kertvárosi övezetben van, csupa rendezett, kedves épület, vagyis a legideálisabb környezet egy kisbabás családnak.

– Hogy állsz a német nyelvtudással?

– Azt hiszem, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igencsak jól. Nem mellesleg többek között germanisztika szakon végezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

– Férjed családjával milyen gyakoriak a találkozások? A német nagyszülők vigyáztak már az unokájukra?

– Az anyósom itt lakik a közvetlen közelünkben, ami óriási segítség Boránál, így ugyanis szinte bármikor elszaladhatok egy órácskára – mondjuk bevásárolni, vagy anyuka tornára. Utóbbi Németországban szinte kötelező szülés után, és az állam fizeti a költségeit.

– A Te rokonságod milyen körülmények között látta Borát először? És Ti mikor látogattok Budapestre a terveitek szerint?

– Anyu itt volt velünk az első négy hétben, és jövő héten megint kiutazik néhány napra hozzánk. Ő a Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanít, és rendszeresen próbálja az órarendjét úgy összeállítani a szabad péntekjei miatt, hogy több hosszú hétvége is beleférjen. János bátyám Zsuzsi unokahúgommal megleptek Bora születése után két héttel, ami persze nagy öröm volt. A többiekkel remélem, pár hét múlva fogok odahaza találkozni.

– Mit szeretsz a legjobban az anyaságban? Változtatott Rajtad valamit, hogy érzed?

– Nagyon sok minden megváltozik egy gyermek születésével egy nőben. Nem is annyira az én személyem, hanem inkább az életforma, ami persze hosszútávon biztosan kihat majd rám is. Élvezem az új szerepet, és előre érzem, hogy mindig mindent meg fogok tenni azért,hogy Borának boldog gyerekkora legyen.

– Kiheverted már – valamennyire legalább – a Téged ért veszteségeidet?

– Nagyon nehéz év van mögöttem… Tavaly januárban a kisfiamtól kellett elbúcsúznom, decemberben pedig az édesapámtól. De persze mindketten ott vannak mindörökké a szívem közepében. Apu rengeteg útravalót adott nekem az utolsó hónapokban, gyakran a fülembe csengenek a szavai. Nagyon várta Borát, szinte együtt vártuk, még a nevét is együtt választottuk ki. Apu a Bakonyban,Kisgyónban született, egy igazi bányászfaluban, kis srácként a nyarakat a bányában dolgozta végig. Szent Borbála a bányászok védőszentje, a Bora pedig a Borbála önállósult alakja.

– Szülésed előtt beszéltünk arról, hogy nem szakadt meg kapcsolatod munkaadóddal. Mikorra tervezitek, hogy újra felbukkansz az RTL Klub képernyőjén?

– Nem tudom , mikor térek vissza a képernyőre, napi forgatások most biztosan nem férnének bele az életembe, hiszen szeretnék minél többet Borka mellett lenni. Aztán biztosan eljön majd az az idő, amikor hiányozni kezdenek a forgatások. Az lenne az ideális, ha akkor havonta pár napra haza tudnék repülni, dolgozni. De egy darabig még egészen biztosan főállású édesanya leszek, aminek minden egyes percét élvezem.

– Hiányzik a munka? Hiányzik Magyarország, a kollégák, barátok?

– Ilyenkor még annyira sűrűek a baba körüli teendők, hogy csak úgy szaladnak a napok, nincs időm honvágyra. Persze azért annak örülnék, ha a legjobb barátnőim, és a nagycsaládom itt lenne a közelemben.