Bukik az imázs?

A BBC World Service friss közvélemény kutatása szerint Pakisztán negatív mutatói a tavalyihoz képest újból döbbeneteset ugrottak. A felmérésben idén 13 575 alany vett részt a világ 21 országából, akiket a külpolitikai attitűdjükről faggattak. A legszimpatikusabb országnak újból Németország bizonyult, míg Kína és Oroszország mutatói masszívan zuhannak az elmúlt évekhez képest. Pakisztán nemzetközi megítélése a számok szerint valahol Észak-Korea és Irán – nem éppen megnyerő – pozícióival egyenértékű. Lássuk, vajon miért.

Vallási ügyek

A siíta és a szunnita, az iszlám világ két legnagyobb felekezete. A lakosság túlnyomó hányada siíta felekezetű az olyan országokban, mint Irán, Irak, Bahrain vagy Azerbajdzsán, és a legnagyobb vallási irányzat Libanonban. Más muzulmán országokban, Ázsia és Afrika szerte a szunni hívők vannak többségben. Az egység Mohamed próféta halála után bomlott fel Kr. u. 623-ban, amikor a megélénkülő disputák a hitszakadásig fajultak.

Napjainkban Pakisztán lakosságának 77%-a szunni, 20%-a pedig siíta, az egymással való kapcsolatukat pedig a vérre menő viszálykodás jellemzi. A szunni többség ellenére, az ország vezető pozícióit a siíták töltik be. 60 évvel ezelőtt az ország megalapítója is a siíta Muhammed Ali Jinnah volt, ahogy a tavaly meggyilkolt Bhutto elnök és egész családja, valamint a jelenlegi vezérkar többsége is.

Tegnap közel harminc ember vesztette életét és több tucat megsebesült, amikor egy Punjab tartománybeli siíta mecsethez közel egy ismeretlen férfi öngyilkos merényletet követett el. A robbanás akkor történt, amikor csütörtökön a hívők esti imához gyülekeztek, a szemtanúk szerint az áldozatok között nagyon sok volt a gyermek és nő is. A rendőrségi jelentések szerint a merénylő kabátja alatt mintegy 14 kilogramm robbanóanyag lapulhatott, amikor a tömegben elvegyülve a mecset felé vette az útját. Két nappal korábban egy szunni szentélyt ért hasonló támadás, ahol egy ember vesztette életét és másik 18 súlyosan megsebesült. Bár a csütörtöki merényletért senki nem vállalta a felelősséget, a feltételezések szerint szunni bosszúról van szó.

Ma reggel a több ezres megvadult siíta tömeg felgyújtott egy rendőrállomást, miközben azt követelték, hogy vegyék őrizetbe a szunni gyanúsítottakat. A hatóságok most hivatalos úton is felkeresték az érintett vallási vezetőket, hogy működjenek együtt az elharapódzó vallásháború rendezése során.

Kormány ügyek

Shiv Shankar Menon, India külügyi titkára a héten azt nyilatkozta, hogy a tavaly novemberi Mumbai-i merényletek kitervelői egyértelműen a pakisztáni hírszerzéshez köthetőek. „Az elkövetők Pakisztánban tervelték ki a támadást, itt képezték ki őket, és közvetlenül innen küldték őket Mumbai-be. A szervezők az ISI (Pakisztáni Hírszerző Hivatal) partnerei és ügynökei voltak” – mondta Menon egy a héten rendezett külügyi konferencián Párizsban. A több hónapon keresztül tartó indiai vizsgálatok után, ez volt az első olyan hivatalos vád, mely közvetlenül a pakisztáni hírszerzést említi.

A párizsi felszólalás azt is elítélte, hogy a pakisztáni kormány a nyomozás során folyamatosan kertelt, és nem működött együtt az indiai igazságszolgáltatással. Új-Delhi már hetekkel ezelőtt elküldött egy dossziét Iszlámábádba, ami a pakisztáni érintettség világos bizonyítékait tartalmazza, ám a pakisztániak a mai napig sem válaszoltak, így halasztgatva a tényekkel való szembesítést. Az állam által szponzorált terrorizmusról korábban már itt értekeztünk.

„Tudományos” és jogi ügyek

A pakisztáni bíróság ma megszüntette Abdul Qadeer Khan házi őrizetét, és egyben ejtették az ellene felhozott vádakat zömét. Khant azzal vádolták, hogy nukleáris titkokat adott el olyan államoknak, mint például Irán és Észak-Korea. A 2004 körüli botránynak végül is az előző pakisztáni elnök, Pervez Musharraf vetett véget, aki „megbocsátott” a tudósnak.

A rossz nyelvek szerint, nehéz lett volna valakivel olyan kőszívűnek lenni, aki az ördöggel kötött radioaktív bizniszből oly sokat csurrantott-cseppentett a kormányzatnak is. Sőt, tavaly júliusban ő maga nyilatkozta azt, hogy 2000 során Pakisztán urániumot szállított Észak-Koreának, mégpedig a katonaság tudtával és teljes jóváhagyásával, akinek a feje maga Musharraf volt. Nyilatkozatát természetesen a volt elnök élesen cáfolta.

Iqbal Jaffry, ügyvéd ma jelentette be a pakisztáni tévében, hogy Khan szabad ember, ám amennyiben Iszlámábádot el kívánja hagyni, azt 48 órával megelőzően jelentenie kell a hatóságoknak. Kormányjelentések szerint a házi őrizet eddig is csupán a tudós saját biztonságának érdekéből volt fenntartva. Khant egyébként több államban az iszlám hőseként tisztelik a nukleáris ügyleteiért, és az atomtechnika „atyjának” tartják.

Mi a terv?

Milyen külpolitikai kilátásai lehetnek annak a modern államnak, amelynek belügyei vallási vérengzésekkel tarkítottak, majdnem teljesen nyilvánosan támogat nemzetközi terrorszervezeteket és csupán anyagi megfontolásokból uránt ad el egy olyan államnak, akinek egy doboz gyufát se mernék a kezébe adni? Pakisztánban vöröslik az ég alja…