2024. március 28. - Gedeon, Johanna

Március 28.-a nemzeti ünnep

Kína nem tartotta be azokat az ígéreteket, amiket az emberi jogok tekintetében tett a 2008-as pekingi olimpia előtt, főleg nem Tibet ügyében. Most épp március 28-át akarják nemzeti ünneppé nyilvánítani, a „jobbágyság alóli felszabadítás napja”
2009. január 20. kedd 13:49 - Pásztor Balázs
Tibet, mint ország
A nagy Tibet lakossága több mint 10 millió fő (többségük tibeti), ám ebből csak 2,7 millióan élnek a Tibeti autonómia - és ezzel a Kína - területén. Maga az autonóm tartomány területe 1,23 millió km2, átlagos magassága 4900 méter, ezért jogosan a „világ tetejének” is nevezik. Gazdasága főleg mezőgazdaságból, bányászatból és turizmusból áll össze. A buddhizmus csak 630 körül jött be az országba, előtte az emberek a Bon-t (samanista-féle ősvallás) tudták magukénak, amelynek a mai napig akadnak követői.
A nyugati világ elméjében tényként lebeg az a hozzáállás, miszerint a csúnya, diktatórikus kommunista Kína megszállás alatt tartja a szegény, békés Tibetet, de a dolog ennél egy kicsit árnyaltabb. Kínának több joga van a fellépéshez, mint azt a nyugat hirdeti, de természetesen jóval kevesebb, mint amennyit megenged magának.

Történelmi háttér

Kína és Tibet ellentéte nem épp új-keletű dolog. Időszámításunk szerint 635-ben már egymásnak esett a két birodalom, sőt, 763-ban Tibet elfoglalta Kína fővárosát is. Békét csak majd száz évvel később kötöttek, és hosszú, hosszú ideig nem is volt egymással semmi bajuk. Már csak azért is, mert a mongolok behódoltatták mindkét birodalmat. Tibet viszont elég furcsán hatott a mongolokra: a leigázott nép szellemiségére, tudására messzemenőkig felnéztek, és tömegesen tértek át a buddhista hittre. Egészen annyira, hogy a XIV. századtól bár a világi részt a mongolok irányították, vallási ügyekben meghagyták Tibet önállóságát, sőt maguk is alávetették magukat annak (a területen belül).

Eme békés és kiegyensúlyozott rendszert a Mongol birodalom hanyatlása rendítette meg. Kissé erőszakos dzsungár (mongol törzs) csapatok törtek be Tibetbe, aki az addigra megerősödött Kína segítségét kérte. A kínaiak győztek, és átvették a mongolok által hátrahagyott rendszert: a világi hatalom az övék, a vallási a lámáké. A fordulat 1790-ben következett: a Kína által nagykövetként kinevezett, Kína jelenlétét képviselő „Amban”-ok korrupciója, és orgyilkosságai (amik nem egy lámát is elértek) súlyos belviszályokat okoztak, amit Kína csak katonai megszállással tudott elfojtani.

A legendás történelem
A helyi lakosság körében mitikus történetek élnek a tibeti nép eredetét tekintve. E történetek szerint, három bodhiszattva – Mandzsusri, Avalokitesvara és Vadzsrapáni – szállt le a Földre, és eldöntötték, hogy az addig ember által lakatlan területet benépesítik. Az egyik isten, Avalokitesvara (aki Tibet védőszentje is) hím majommá változott, majd ezt követően feleségül vett egy hegyi démont, akitől hat gyereke született: három fiú és három lány. E hat gyermektől származik Tibet népe. (wikipedia)
A helyzet az angol megszállásig sokat nem változott, akkor indiai kereskedők vonták befolyásuk alá az országot. 1895-ben a két nagyhatalom közti feszültséget kihasználva a XIII. dalai láma erőskezű irányítása és remek külpolitikai manőverei miatt - majd 600 év után - szinte újra függetlenné vált az ország. Azonban a szálak idővel átláthatatlanná váltak: Anglia - a vélt orosz befolyás miatt - 1904-ben megszállta a fővárost, és Tibet újra Peking segítségét kérte. A kivonuló britekkel Kína 1906-ban megköti az úgynevezett pekingi egyezményt, amelyben Anglia elismerte Kína hűbéri felségjogait. 1911-ben azonban kitört a kínai polgárháború, ami minden más lépést ellehetetlenített -1912-re kiűznek minden Kínai csapatot Tibetből. Végül a kikiáltott köztársaság szerves részének mondja Tibetet, ami kölcsönösen korántsem volt igaz. Hosszú évek tárgyalásai során egy dokumentum - amit végül Kína mégsem írta alá - elismeri Kína védnökségi jogát, de kimondja Tibet autonómiáját.

Kína jogalapja: az egyezmény

A következő évek a káosz kora volt. Részlegesen befejezett reformok, majd a láma ’33-as halála után újra régensi hatalomgyakorlás jellemezte az országot. Amerikai kapcsolatfelvétel is megtörtént és India függetlenné válás után is maradt szerves része Tibet életének. Miután ’49-ben a Kuomingtang (a demokratikus kínai párt, amely jelenleg Tajvant is kormányozza) vereséget szenvedett és elhagyta Tibetet, a vezetőség kitette minden más kínai hatóság és kolónia szűrét is. Egy évvel később tárgyalások kezdődnek a Kínai Népköztársaság és Tibet közt az utóbbi csatlakozásáról, de ezek kudarca után Kína fegyveresek segítségével vonult be az országba - Tibet azonban keményen ellenállt.

Végül az időközben megválasztott, most is élő XIV. Dalai Láma és a megegyezést alapból pártoló világi részleg is elfogadta azt a 17 pontból álló egyezményt(link), amelyet ha Kína betartott volna, akkor Tibet nyugodtan és békében lehetne hivatalosan az ország része - mert azt hogy az ország része, azt nem tagadja a mai napig sem a Dalai Láma. Az első pont, amit megszegett - és amely Tibet összeomlását okozta - az odarendelt katonák élelmezésének megoldása volt. Ugyanis pár év után ezt a terhet egyre inkább a hegyi birodalomra terhelte, aminek hatására kialakult az eddig ismeretlen élelmiszerhiány, és az ebből adódó infláció. Ám ez csak a kezdet volt.

A zsarnokság időszaka

1958-ra annyira erős lett Kham és Amdo tartomány (ezek most sem állnak Kína befolyása alatt) gerilla szintű ellenállása, hogy a hatóságok kénytelenek voltak kegyetlen megtorló-intézkedésekhez folyamodni. Ennek oka az volt,hogy ott sokkal erőteljesebben és fegyelmetlenebbül érvényesült a kihelyezett kínai apparátus ereje és ezáltal számtalan "hivatali visszaélés" is történt. Ez azonban csak tovább szította a kedélyeket - ráadásul a CIA is segített a Tibeti partizánok kiképzésében, így a felkészültségük is több volt, mint elégséges. Végül a hullám elérte a fővárost is, amire viszont a kínai hadsereg hatalmas erőfölénybe lévő mozgósítása volt a válasz. A Dalai láma március 17-én - CIA-s segítséggel - külföldre menekült (ahova több mint 100.000 híve követte) és március 28-án feloszlatták a tibeti kormányt.

És itt elérkeztünk a dátumhoz, amelytől az elnyomás és a zsarnokság uralkodik az elveikben nem független de - szintén csak elviekben - kemény autonómiai jogokkal rendelkező területen. Bár ’87-ben már kifejezetten kedvezően alakultak a Dalai Láma és a Kínai kormány közti táv-párbeszéd, de a ’89-es hatalomváltás lenullázta az addig elért eredményeket. A legbiztatóbb jel - a 2008 márciusában kitört, több mint száz halottat követelő és azt brutálisan leverő tüntetések ellenére - a Pekingi játékok fényében Kína által megígért demokráciai újítások voltak, amikből viszont nem lett semmi.

Sőt Kína azt szeretné, hogy az elnyomás kezdetét a Tibeti nép ünnepelje meg minden évben. Ha más nem vezetett volna zavargásokhoz évről-évre, akkor ez biztosan. Emigráns tibetiek és emberi jogi szervezetek „botrányos  történelemhamisításnak” minősítették a törekvést. A Human Rights Watch emberjogi szervezet állítja, hogy a változásokat Washingtonban kell majd kezdeni - utalva Obama közelgő hatalmára. Kína természetesen hallani sem akar semmiféle változtatásról, a Láma továbbra is elutasítja az erőszakot, mi nyugatiak pedig bár a Tibet-kultuszt befogadtuk, de ügyükért semmit nem teszünk. Mi lesz hát a terület sorsa?
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Külföld témában
Mit várhatunk Joe Biden elnökségétől?
Visszatér a józan ész a Fehér Házba
Újra jön a neoliberalizmus
Semmi nem változik
Biden megbuktatja az európai féldemokráciákat
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását