Egy kisebb repülőgép méretével vetekedett a gigantikus "őslúd"

A Dasornis emuinusnak elnevezett lények a mai ludakkal és kacsákkal álltak rokonságban, életmódjukat tekintve viszont leginkább az albatroszokra emlékeztettek. Az albatroszok szárnyainak fesztávolsága a legnagyobb az összes ma élő madár közül. A Dasorinis emuinus azonban vagy másfél méterrel lekörözte az albatroszokat: kiterjesztett szárnyszélessége elérte az öt métert - olvasható a ScienceDaily című tudományos hírportálon.

Az ötméteres fesztávolság lehetővé tette, hogy az "őslúd" átkelhessen az óceánon.
"Képzeljenek el egy óceánjáró madarat, amely csaknem akkora, mint egy kisebb repülőgép. Mai szemmel nézve ezek meglehetősen bizarr teremtmények lehettek, a legfurább rajtuk azonban, hogy éles álfogakkal rendelkeztek" - magyarázta Gerald Mayr, a németországi Senckenberg Kutatóintézet paleoornitológusa, aki a Palaeontology című szaklap legújabb számában számolt be a leletről.

A Dasornis emuinus csőrének "alapanyaga", ahogy a ma élő madaraké is, szaru (keratin) volt. A madarak egyébként 100 millió évvel ezelőtt "megszabadultak" fogaiktól, feltehetően súlycsökkentés céljából, hogy megkönnyítsék a repülést.

Ötvenmillió évvel ezelőtt azonban az "őslúd" álfogazatra tett szert: noha e csontkinövések borotvaélesek voltak, ám felületüket nem borította fogzománc, ahogy hiányozott a fog három másik összetevője is - a dentin, a fogcement és a fogbél.

S hogy miért tett szert a Dasornis emuinus álfogakra? Gerald Mayr szerint ez étrendjükkel függhetett össze: az óceán fölött repülve halakkal táplálkoztak, s a megszerzett zsákmány könnyen "kereket oldhatott volna", ha nem akadályozzák meg ebben a tűhegyes álfogak.