Élelemszerzés felsőfokon
						Látványosan okosodnak a moszkvai kóbor kutyák a kilencvenes évek eleje óta: egészen új magatartásformákat sajátítottak el azt követően, hogy a város a kilencvenes évek elején kezdett átalakulni, s a megszokott módszerek mellett már nem kínált elegendő éle
					
					
													
						
			2008. szeptember 26. péntek 07:34 - Hírextra
			
			
			
			
			
			
		 
		
				Az ipari létesítményeket kitelepítették, új kukákat vezettek be, amelyekhez nehéz hozzáférni, és számtalan bódé jelent meg, ahol mindenféle ételeket kínálnak.
    Az ebek - becslések szerint mintegy 30 ezer tengeti az életét Moszkva utcáin - megtanultak például koldulni és szendvicsekre vadászni. A kéregető kutyák az utcán élelmet vásárolókhoz dörgölőznek - ha az illető leül egy padra, még a fejüket is a térdére teszik -, s olyan hűséges kutyaszemekkel néznek a kiszemelt áldozatra, hogy az ellágyul és megosztja velük ételét.
    A szendvicsvadászat ugyancsak a bódék környékén zajlik: hátulról odaóvakodnak az ételt a kezében tartó ember mögé, s hirtelen vad ugatással megijesztik, mire az illető elejti, az eb pedig elégedetten befalja az ételt.
    A legokosabbak azonban már egy lépést sem tesznek az élelemért, hanem a metrókijáratoknál lévő aluljárókban hevernek, csak várják, hogy a sok tízezer arra járó ember némelyike megsajnálja őket, s a számításuk beválik.  
    Amióta nincsenek kalauzok, sok kóbor kutya használja a közlekedési eszközöket, s a legeslegokosabbak a metró használatát is elsajátították. A földalattit mintegy otthonuknak tekintik, és szükségük elvégzéséhez többnyire a felszínre mennek. A szagok és a  hangok, no meg remek időérzékük alapján fel is ismerik a megállót, ahol ki akarnak szállni. Ezek a kutyák már nem csupán kiváló lélektani érzékkel bírnak - mint társaik legtöbbje - hanem merészek, hiszen a mozgólépcső nagy megpróbáltatás számukra - és nagy diplomaták is. Az állatpszichológusok szerint ugyanis ők afféle felderítők, azt vizslatják, az új helyen letelepedhetnek-e társaik, s ehhez a helyi ebekkel is "szót kell érteni".
    Az evolúció folytatódik, manapság ugyanis már a hímek után a kevésbé kalandor természetű nőstények is megjelentek a  metróban.
    Az már nem is újdonság, hogy a legtöbb kóbor kutya megtanulta: mikor mehet át a zebrán. A színeket ugyan nem nagyon jól látják, de egyfelől felismerik a zöld lámpán látható emberkét, másrészt kivárják, amíg az emberek is elindulnak.
    Az állatpszichológusok szerint a  kóbor kutyák közül csak azok (lehetnek) veszélyesek, amelyek csapatokban élnek, és bizonyosan jobb elkerülni a nagyon bizalmatlan, s ezért magányosan élő négylábúakat.
    A kutyapopuláció fejlődését egyebek között az Ökológiai és Evolúciós Tudományos Intézetben kutatják, ahol most attól tartanak, hogy a fővárosi piacok sorozatos bezárása nagyon sok kóbor kutyát foszt meg egyszerre a fedéltől és a tápláléktól, ezért megkezdődhet az ebek migrációja, s ezzel a területekért vívott helyi háborúk sora.
							
Forrás: MTI