Egyelőre a Nagyezsdának (reménynek) elkeresztelt nőstény petéiből kelt ki 33 svábbogár. Őket a Voronyezsi Orvosegyetem biológiai és ökológiai tanszékén vizsgálják. A kicsinyek már esznek, isznak és minden jel szerint jól érzik magukat.

A kutatók már annak is örülnek, hogy a súlytalanságban lerakott peték egyáltalán kikeltek.

Egy eltérést máris felfedeztek a szakemberek: az űrcsótányok gyorsabban sötétedtek meg, mint a normális földiek. A svábbogár kitinpáncélja a kikelés után átlátszó, és csak fokozatosan vált sötétbarnára. A szakemberek most várják a többi svábbogár kikelését is. Vizsgálni fogják, hogy milyen gyors lesz az egyedek biológiai fejlődése, és hogy lesz-e eltérés a szervezetük működésében.

A svábbogarakon már a 12 napos űrutazás után láthatók voltak elváltozások: lényegesen lassabban mozogtak, mint normálisan, de aztán bizonyos idő elteltével visszazökkentek a régi kerékvágásba.

A svábbogarakra azért esett a választás, mert egyrészt ilyen rovarokkal még senki sem kísérletezett a világűrben. Másrészt azért látszottak jó kísérleti alanynak, mert egy hónapot is kibírnak étlen-szomjan, kis helyen is elfér belőlük sok, márpedig messzemenő következtetés levonásához sok egyedre van szükség.