2024. április 24. - György

Józsi a mostohagyerek

2005. december 11-én, 19 óra 40 perckor az utolsó szerelvény gördült ki a Józsefvárosi pályaudvarról. Az épület sorsa bizonytalan, pedig lehetne műemlék, építészeti, vasúttörténeti és kegyeleti szempontok szerint is. Az épület a magyarországi holokauszt e
2007. október 17. szerda 16:10 - Tálos Lőrinc
Bencsik Gyula
A Józsefvárosi pályaudvar büféje

(Nekrológ)

A véletlen úgy hozta, hogy éppen halottak napján jártam vendégként utoljára a budapesti gettóhatár eme jellegtelen objektumában, s mint mindenkor, ezúttal sem utaztam sehova. Vagy mégis.

Újságokból és rövid híradásokból értesültem arról, hogy december közepén megszűnt pályaudvarnak lenni a Józsefvárosi pályaudvar, ami sejteni engedte, hogy vele együtt az ottani büfé is távozik.
Mégis mellbevágó élmény volt belépni az üres vágányok végében álló vasszerkezetes üvegkalitkába. A két, méretes faasztalnak és a hozzájuk tartozó padoknak már csupán az emléke ragadt a sörfoltos térbe, a tövig szívott csikkekkel teli konzervdoboz-hamutartók még a pulton sorakoztak, miként az elmúlt évtizedek sört és üdítőt népszerűsítő reklám-matricái is jelezték még: ez egy Jéghideg-megállóhely – volt.

Megállt és megült itt egy-két habmentes Ászok-sörre, savanyú fröccsre vagy karcos felesre, esetleg gyönge feketére sokféle népség. A Kunszentmiklós-Tass és Budapest között ingázók népes serege; vasúti munkások, kezükben hosszúnyelű kalapáccsal, alkalmi párocskák azzal a biztonságot jelentő érzéssel, hogy itt semmiképp sem botolhatnak ismerős arcokba.
Itt senki sem múlatta sokáig az időt. Egy pohár ital, egy gyors cigi, esetleg egy melegszendvics-kifli. Néhány mondat munkáról, családról, hosszabbításba nyúló meccsről, köszvényről. Indul a vonat, vár a munkahely, lejár az asszony műszakja. Itt mindenki csak a csatlakozásra várt.

A kisablak mögött évek óta ugyanaz a két megbízható arc várta a rendelést: a tésztaarcú, barátkozó hervadt-szőke, és a káromkodásra is hajló, közönséges arcú festett-szőke. Ők váltották egymást megfejthetetlen szisztéma szerint. A zöld-sárga csíkos szigetelőszalaggal felerősített, recsegő hangszóróból megbízható rádiózene szólt.
Erre a büfére mindig lehetett számítani az első vonat indulásától az utolsó érkezéséig. A hajnali pirkadattal kokettáló fáradt neonfényben jól esett a másnapi gyógysör, vasárnap reggeli újságolvasás közben a forró, vízízű fekete, a többé-kevésbé jól végzett munka utáni temetői sétát előkészítő szomorú Szamorodni (vagy mi). Melletted kisgyerek majszolta a piros Balaton-szeletet, a kalitkán túl a kerepesi sírok hívogattak a jégvirágos ablakok mögül.

Végül a hangosbemondó bemondta a legeslegutolsó információt, a legeslegutolsó vonat indulását. Büfékocsi is lesz a szerelvényen. Nem utazunk most sem. Beleragadtunk ebbe a kalitkába, az itt kitöltött lottószelvényekbe, egy biztató kalauz-mosolyba, egy sehová sem vezető állomásba. A pályaudvar homlokzatán emléktábla jelzi, hogy ez Budapest első hivatalos vasúti megállóhelye. Az is marad. Csak mi csatangolunk bűntudatosan és némán a reménytelenül gazverte sínek között.

Forrás: www.klubhalo.hu
Szénporos múlt

A Császári és Királyi Szabadalmazott Pest-Losoncz-Besztercebányai Vasút és Szent István Kőszénbánya Társulat, elsősorban a fejlődő ipari kerület szénellátását biztosítandó építette. Az 1867-ben átadott pályaudvar lett a kiegyezés után alapított MÁV első pesti pályaudvara. A vasúttársaság hamar kinőtte a mai formájában is kisvárosi léptékű vasútállomást. Személyforgalmi szerepét a közelben épült Keleti Pályaudvar vette át, a Józsit visszafokozták teherpályaudvarrá. 1936-tól, egészen a bezárásáig – igaz korlátozott módon – ismét bekapcsolódott a személyszállításba. Többnyire olyan kihasználatlan járatok indultak innen (Kunszentmiklós-Tass), amelyeket manapság szokás megszüntetni. Tolongó utasokat emberemlékezet óta nem láttak errefelé. Idővel az áruforgalomnak is szorítani kezdett a a XIX. századi kihasználtságra kalibrált pályaudvar. A Kőbányai úti üzemek hanyatlása tovább rántotta a mélybe a ki tudja milyen okból megmaradt végállomást.

Zsibárus környék

Volt persze tényező is. Saját virágkorában - száz-százhúsz éve - áruforgalmi jelentőségéből következett, hogy szomszédságában hozták létre a Vásár teret, amit ma Teleki térnek ismerünk. A piac pedig odavonzotta a frissen érkezett galíciai zsidóságot, fejlődési irányt adva annak. A Teleki téri zsinagóga hazánk egyetlen szefárd rítusú zsinagógája. Igaz, a hitközség alapítói nem közvetlenül Spanyolországból érkeztek. Az üldözések elől menekülők részben a mai Hollandia területén találtak menedékre ahol ma is virágzó, főként gyémántkereskedelemmel foglalkozó chászid közösség él, részben a lengyelországi Czertków környékén, ahonnan a Rotschildok származnak, meg a híres csortkovi csodarabbi. Manapság megesik, hogy az utcáról hívnak be valakit, ha nincsenek elegendően az ima elmondásához. Chászid és statusquo ante hitközségek találtak otthonra a környéken, talán még a kabarok leszármazottaiból, a Talmud előtti judaizmust követő, török nyelvű karaimokból is éltek itt páran. A környéken állt a „zsibárus ház”, ami a benne bérlő szegény kereskedőkről kapta a nevét. A zsibárusokról nevezték el a Magdolna utcai imaházat is. Közelben volt a Népszínház utcai jiddis színház, a Wertheimer kávéház, ma is áll az MTK pálya, és már műemléki védettséget élvez a Salgótarjáni utcai izraelita temető. Ahogy a Józsi szerepe nem elhanyagolható a kerületben egykor virágzó zsidó élet elindításában, úgy volt szerepe annak végnapjaiban is. Innen indultak a szerelvények Auschwitz felé...

Nem hagyott itt valaki egy vasútállomást?

Ha bezárták hát bezárták, ésszerű döntés minden bizonnyal. Nem akarom én ráerőszakolni egy adófizetőkből élő állami cégre, hogy a privát ésszerűtlenségem kedvére megtartson egy abszurdot. Mert mi lenne abszurdabb a Keleti pályaudvartól nem egész egy kilométerre lévő, ám attól különálló végállomásnál? Az, hogy pont ezért szerettem sokat elmond rólam. Valószerűtlen helyeken bóklászni, zárványokra lelni, lelassulni bámészturistába, hogy észrevegyük azt, ami mellett nap mint nap elrohanunk, a rekreáció szeretett formája minden hozzám hasonló pesti lokálpatriótának.

Kupleráj

Csécsei Béla VIII. kerületi polgármester arra a 27 hektárra képzelte a vigalmi negyedet, amihez az épület is tartozik, jelenleg kihasználatlan raktárak, rakodóterületek adják a zömét. A tulajdonos MÁV fejében pedig un. bevásárló- és szórakoztató központ ötlete fogant meg, olyané, amilyet a köznyelv hanyagul plázának nevez, a kérdést az épületek sorsáról sokáig nyitva tartotta. Reményeinket a műemlékvédelmet koordináló állami szervekbe vetjük. A MÁV sajtóosztályának szívélyes közlése szerint: "A Józsefvárosi pályaudvar felvételi épületét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) műemlékké kívánja nyilvánítani. Ezt a szándékot dr. Mezős Tamás, a KÖH elnöke mind a MÁV ZRt., mind az önkormányzat felé is jelezte. Jelenleg ez az eljárás folyamatban van, a döntés és határozat megszületéséig azonban az épület hasznosítása, lebontása, átadása nem lehetséges."

Legát Tibor
Hosszú agónia

[…] „A rendszerváltást követően azonban a forgalom egyre csekélyebbé vált. Hiába próbálkoztak szolgáltatásbővítéssel, létszámcsökkentéssel, ilyen-olyan korszerűsítéssel, csak idő kérdése volt, hogy a szocialista nagyüzemekhez hasonló mamut mikor leheli ki a lelkét. Az agónia tavaly ért véget, megszűnt az áruforgalom, és 138 év után először személypályaudvarrá vált a józsefvárosi állomás.

De csak egy pillanatra. Mivel a Nagykáta és Kunszentmiklós-Tass irányába, vagy onnan érkező napi 43 vonat elenyésző volt a fővárosi forgalomban, a MÁV az állomás korszerűtlen, elavult állapotára, a kulturált utaskiszolgálás feltételeinek hiányára, valamint a "fejlesztési perspektívák beszűkülésére" hivatkozva úgy döntött, hogy Budapest-Józsefváros "erőn felüli üzemeltetését, felújítását a gazdaságossági számítások nem indokolják". December 11-én, a menetrendváltozás előtti utolsó napon, 19.40-kor, vasútbarátok jelenlétében gördült ki az állomásról az utolsó szerelvény. A mozdonyon koszorú, a koszos, összegraffitizett első kocsi ajtaján pedig egy oda-ragasztott cédula tudatta mindezt. A MÁV vezérkara nem volt kíváncsi az eseményre.”

Forrás: www.mancs.hu
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását