A kivételek egyike az a negyvenezer éves emberi homlokcsont, amely egy kagylóhalász hálójába akadt Hollandia partjainál.

A leletet a Lipcsei Egyetem antropológusai vizsgálták meg, akik megállapították, hogy homlokcsont legkevesebb 40 000 éves, így ez az eddigi legrégebbi emberi csontmaradvány, amely vízből került elő. A halász kifogta az egykori barlanglakó "szerszámkészletét" is - kőbaltáját és kovakőeszközeit.

Bár a leletek az Északi-tenger mélyéről kerültek elő, a neandervölgyi a szárazföldön élt, és leginkább hússal, nem pedig hallal táplálkozott.

Az utóbbi félmillió év legnagyobb részében a vízszint lényegesen alacsonyabb, a tenger területe pedig kisebb volt, mint napjainkban, bizonyos részei a szárazföldhöz tartoztak. A folyók szabdalta síkság igen kedvező életfeltételeket kínált a jégkori emlősöknek, itt bőséggel tenyésztek lovak, rénszarvasok, ahogy elfordult gyapjas orrszarvú és mamut is.

Csontmaradványaik nagy számban kerültek eddig is elő a halászatnak és a fenékkotrásnak köszönhetően, emberi csontleletek azonban csak elvétve.