Önnek mi a véleménye arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét negyedik nekifutásra sem sikerült megválasztania az országgyűlésnek?

Közjogi értelemben az államfőt a jelölésben semmi sem köti. Pontosabban annyi, hogy a jogszabályoknak megfelelő bírót kell jelölnie. Természetesen az államfőnek csak jogi felelőssége van, de neki lehetnek jogon túli megfontolásai is, például az, hogy legyen esély megválasztani azt, akit jelöl. Most a legfelsőbb bírói posztnál már az ötödik jelölésnél tartunk, két személy vonatkozásában.

Ha Magyarországon normális politikai üzemmód volna, akkor most már – ötödik alkalommal – Baka András úr megválasztására volna esély. De Magyarországon nincs olyan politikai kultúra és politikai együttműködés, ami a jogállamból következik. Ezért a következő választás is bizonytalan kimenetelű.

Most nem lehet olyan megoldást találni, amelyben nem az államfő jelöl. Ki más jelölne? Az a modell sem működne, ami az alkotmánybírák esetében van (miszerint a frakciók képviselőiből álló jelölőbizottság jelölne – a szerk.). Ezt a jogot nem lehet elvenni és elvitatni az államfőtől, másfelől a parlamenttől sem lehet elvenni és elvitatni a választás jogát.

Jelenleg nincs meg az a jóhiszemű együttműködés, amelyet pont a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság a ’90-es években kimondott: a jogállamiságnak az is része, hogy az alkotmányos intézmények egymással jóhiszeműen együttműködjenek.

Ki lehetne ugyan találni a jelenleginél jobb modellt, de ez sem mentesítene azon felelősség alól, hogy a parlament tartozik nekünk azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztsége be legyen töltve.

Sokak fülét érzékenyen érintette, amikor Sólyom László a legutóbbi szavazás után azt mondta, hogy elgondolkozik azon, érdemes-e egy ilyen parlamentnek még egyszer jelölnie bírót?

Ez egy indulatos kijelentés volt. Sólyom László köztársasági elnök úr kitűnő alkotmányjogász, pontosan tudja, hogy ezt nem teheti meg. A parlament alkotmánysértő mulasztásban van, hogy még nem választotta meg a Legfelsőbb Bíróság elnökét.

Sólyom László hasonló mulasztásban volna, ha nem volna hajlandó jelölni. Nincsen ugyan kötött határidő a jelölésre, de az, hogy esetleg egy új parlamentre várna, már nem volna összeegyeztethető az alkotmányos kötelezettségének teljesítésével.
Nem kell túlértékelni ezt a kijelentést, főleg úgy, hogy azóta már van újabb jelölés.

Mi a véleménye a nyílt szavazással történő választásról?

A legkisebb rosszként ez a kényszermegoldás egyszeri alkalomra elképzelhető, ebből azonban rendszert csinálni súlyos kár és nagy probléma volna. Ugyanis nem ugyanaz, ha nyílt szavazással – és pláne, ha közfelkiáltással – választanak meg valakit és megint más, hogy ha titkos szavazással. Illetve nem lehet olyan közbülső megoldást csinálni, amely félig titkos, félig nyílt. Az olyan megoldás, amely ilyen lenne, például adott képviselő megmutatná mobiltelefonnal, hogy hogyan szavazott, az egész egyszerűen bohózat lenne, ami méltatlan a Ház tekintélyéhez.

A titkos szavazás alkotmányos érték, be kellene tartani és az országgyűlés tartozik nekünk azzal, hogy ilyen feltételek mellett is tudjon legfelsőbb bírót választani. De ha már minden kötél szakad, ha nincs más hátra, mint az, hogy ezen az úton a parlament becsületét és szavahihetőségét megmentsék, akkor egyszeri alkalommal a házszabálytól el lehetne térni (a jelenlevők négyötödével).

Az a véleményem, ha végül ezen az áron választanák meg a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az szépségtapasz volna a jogállamiság rogyadozó romjain és nem lenne alkotmánysértő.

Ön szerint mekkora problémát jelent az államszervezet demokratikus működése szempontjából, hogy jelenleg nincs vezetője a bírósági szervezetnek és ezáltal az egyik hatalmi ágnak?

Önmagában az a szégyen, hogy egy éve nincs. Mégsem ez a legtragikusabb változat: ha egy éven keresztül nem volna kormányfő vagy legfőbb ügyész, az óriási csapás lenne, a közjogi működőképesség határát jelentené. Más a helyzet a Legfelsőbb Bíróság elnökével, amelyik nem hivatali felettese egyetlen másik bírónak sem, hiszen a bírói függetlenség elvével ez ellentétes volna. Igazgatási tekintetben és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács működése tekintetében komoly csapás, mert a helyettes bármennyire is kiváló, korlátozott jogkörrel helyettesíti az elnököt.

Ez az egész választás körüli dolog összefügg azzal, hogy miért nincs két megválasztott alkotmánybíró és miért nincs évek óta az Állami Számvevőszéknek alelnöke. Ezeknek sajnos precedensértékű továbbgyűrűző hatásuk van (ha az egyik nincs, miért kellene a másik?).