A tavaszünnep időpontja a keresztény világban megszokott húsvéthoz hasonlóan évről évre változik. Általában a téli napforduló utáni második újholdra esik, ami az európai naptár szerinti február 4-hez legközelebb eső újhold, azaz január 21. és február 21. között van.

Az előkészületek a házak kisöprésével indulnak, a bejáratok fölé piros papírra fekete tussal írt jókívánságokat ragasztanak. Az újév napja határozza meg az egész évet, ezért mindenki arra törekszik, hogy ekkor minden jól alakuljon. Az emberek új ruhát vesznek és megszabadulnak régi holmijuktól. Bevásárolnak, imádkoznak a tűzhely istenéhez, ennivalót, gyümölcsöt, pálinkát áldoznak az elhunytaknak és az ősöknek. Az ünnep előtt az adósságokat is megpróbálják behajtani, ugyanis ha újév napján valaki az adósuk, akkor - a hiedelem szerint - az illető egész évben tartozni fog nekik.

Az újév előestéje az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A családtagok ilyenkor újra találkoznak, megajándékozzák, és jókívánságokkal halmozzák el egymást. Az ünnepi asztalon többek között ragadós, kocsonyás rizs, húsos táska és kocsonyás rizsgombóc található. Az ételekből igyekeznek annyit készíteni, hogy másnapra is maradjon, az óévből bőségesen maradt ennivaló kedvező jel az új esztendőre.

A falvakban ilyenkor megfigyelik a széljárást és az égboltot, a Nap színének árnyalatait, a csillagokat, a villámlást, illetve a mennydörgést, majd ezek alapján jósolják meg az új esztendőben várható termést.

Az idei holdújév - fülsiketítő petárdákkal és látványos tűzijátékokkal - január 26-án kezdődött. A legenda szerint az ókorban egy rendkívül veszélyes szörny, Nien (Nian) minden év utolsó napján házról házra járt, hogy megegye az embereket. Egyszer azonban egy faluban találkozott két fiúval, akik azon versengtek, ki pattogtatja hangosabban ostorát. Nien - magyarul év - az ostordurranások elől elmenekült. Ebből alakult ki az a szokás, hogy az emberek az év utolsó napján hatalmas lármát csapnak, és erre a legjobb módszer a tűzijátékok durrogtatása.
Az újév napján is családon belül folytatódik az ünneplés, amelyre különleges szabályok vonatkoznak: nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni, halált, kísérteteket emlegetni. Az elmúlt évet sem ajánlatos előhozni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon az új évben.
A hagyományhoz tartozik a piros boríték, azaz a hung pao (hong bao) ajándékozása. Egy piros borítékba lehetőleg píros színű bankjegyeket csomagolnak, és ezt ajándékozzák a gyerekeknek, illetve a család nőtlen tagjainak. A borítékba rejtett pénzzel azonban vigyázni kell, az összegnek páros számnak kell lennie, a páratlan számok ugyanis az ajándékozónak és a megajándékozottnak is bajt okoznak. A piros borítékokban korábban jelképes összegek voltak, manapság azonban nem ritka, hogy jómódú családoknál nagyobb értékeket rejtenek. A pénz helyett előfordul, hogy biztosítási kötvényt, értékpapírt vagy részvényeket adnak. Az új év második napján a feleség családjánál folytatódik az ünneplés, amely általában ismét egy bőséges lakomából áll.
Az újévi ünnep hagyományosan tizenöt napos, manapság azonban általában egy hétre rövidül. Az ilyenkor kiadott munkaszüneti napok száma is változó, az idén január 26-tól február 1-ig tart az ünnep, a diákoknak - a téli szünettel egybekötve - iskolánként és térségenként változóan néhány nappal tovább tart.
Az újévi ünnepeket az év első hónapjának 15. napján rendezett lampionünnep zárja, ami az idén február 9-re esik. A lampionünnepet az első telihold ünnepének is nevezik, hiszen a hagyományos kínai időszámítás szerinti évben egybeesik az év első holdtöltéjével.
A lampionokat általában színes papírokból, különböző motívumokkal készítik. Ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban és a forgalmas városnegyedekben lampionokat függesztenek fel, fesztivált és vásárt rendeznek. Este a császár minden évben az udvarházból a számtalan színpompás lampionnal díszített utcára ment, hogy az átlagemberekkel együtt ünnepeljen.
A lampionünnep második napján kezdődnek az új évben a mezőgazdasági munkák. A parasztok kimennek a mezőre, a pásztorok pedig állataikkal elindulnak a rétekre.
A kínai asztrológia szerint január 26-án kezdődött a Bivaly éve, amely a kínai zodiákus második állata. A "niu" egy gyűjtőszó, jelentése szarvasmarha, bivaly, tehén, ökör. Az ázsiai országban a szarvasmarhát leginkább a földművelésben hasznosították igavonó állatként, a történelem során nem volt jellemző, hogy húsáért, tejéért tenyésztették volna. A kínaiak nem szívesen fogyasztottak marhahúst, mivel a nehéz fizikai munkában a kérődzőt leghasznosabb társuknak tekintették.