Tudomány
Évek óta rejtélyes kozmikus jelek eredetére derítettek fényt a csillagászok
Fontos áttörést értek el a csillagászok az egyik legtitokzatosabb kozmikus jelenség kutatásában: sikerült azonosítaniuk egy különös rádiójel-forrás eredetét, amely évek óta fejtörést okozott a tudományos közösségnek. A felfedezés szerint a jeleket egy olyan kettőscsillag-rendszer bocsátja ki, amelyben egy elhalt csillag szó szerint anyagot szív el társától.
A kutatást a Sydneyi Egyetem vezetésével nemzetközi kutatócsoport végezte az ausztrál ASKAP rádióteleszkóp segítségével. Eredményeiket a Nature Astronomy tudományos folyóiratban publikálták.
A vizsgált objektum az úgynevezett hosszú periódusú rádiótranziensek közé tartozik. Ezek rendkívül ritka jelenségek: eddig mindössze körülbelül egy tucatot azonosítottak a Tejútrendszerben, eredetük azonban ismeretlen volt.
Egy halott csillag áll a jelenség mögött
A kutatók most egy ASKAP J1745−5051 jelű rendszerben találták meg az egyik rejtélyes rádiójel forrását. A rendszer két csillagból áll: egy fehér törpéből és egy vörös törpéből, amelyek rendkívül közel keringenek egymáshoz. Egy teljes kör megtételéhez alig több mint egy órára van szükségük.
A fehér törpe egy elhalt csillag rendkívül sűrű maradványa. Bár mérete a Földéhez hasonló, tömege megközelíti a Napét. Társa egy jóval kisebb tömegű vörös törpecsillag, amelyből a fehér törpe folyamatosan gázt szív el.
Az anyagbefogás során a gáz rendkívül felhevül, és röntgensugárzást bocsát ki. Ezzel párhuzamosan a két csillag mágneses tere kölcsönhatásba lép egymással, ami erőteljes rádiókitöréseket hoz létre. A jelek szabályosan, 1,4 órás ciklusokban ismétlődnek.
A kutatók szerint a rádióhullámok ott keletkeznek, ahol a csillagok mágneses mezeje és a fehér törpe felé áramló töltött részecskék találkoznak. Ez a folyamat szűk nyalábokba rendezett sugárzást hoz létre, amely a világűrben végigsöpörve időszakosan eléri a Földet.
A „csillagászati Rosette-i kő”
A felfedezés azért jelentős, mert sokáig úgy vélték, hogy a hosszú periódusú rádiótranziensek lassan forgó neutroncsillagokból, úgynevezett pulzárokból származhatnak. Az új eredmények azonban arra utalnak, hogy legalább egy részük valójában fehér törpéket tartalmazó kettősrendszerekhez kapcsolódik.
A kutatók szerint az ASKAP J1745−5051 olyan szerepet tölthet be a jövőben, mint a híres Rosette-i kő a hieroglifák megfejtésében. Segítségével ugyanis más hasonló rádiójelek eredete is feltárhatóvá válhat.
A rendszer emellett egyedülálló lehetőséget kínál a szélsőséges fizikai körülmények tanulmányozására. A tudósok olyan erős mágneses terek és gravitációs hatások működését vizsgálhatják benne, amelyeket a Földön laboratóriumi körülmények között lehetetlen előállítani.
A kutatócsoport a következő években rádió-, optikai és röntgenteleszkópokkal folytatja a megfigyeléseket. A cél annak kiderítése, hogy a most feltárt mechanizmus magyarázatot adhat-e a hosszú periódusú rádiótranziensek teljes, eddig nagyrészt ismeretlen populációjára.