11 uniós tagállam kezdeményezi a külpolitikai „obstruktív” vétók megszüntetését

Tizenegy európai uniós tagállam közösen lépne fel az egyes országok vétójoga ellen, amely szerintük az elmúlt években több alkalommal is megbénította az EU külpolitikai fellépését. A kezdeményezők szerint az őszinte együttműködés elvének elsőbbséget kell élveznie azokkal a vétókkal szemben, amelyek akadályozzák a közös európai fellépést.

A Kaja Kallas uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek címzett levélben a 11 ország hangsúlyozza, hogy az EU konszenzusra épülő döntéshozatali kultúrája fontos szerepet játszik az unió legitimitásának megteremtésében.

„Az Unió konszenzuskultúrája legitimációjának fontos forrása. Ezért továbbra is arra törekszünk, hogy ahol csak lehetséges, konszenzust érjünk el” – írják.

A tagállamok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a konszenzus keresése nem akadályozhatja meg a közös cselekvést.

„Biztosítanunk kell, hogy ez a konszenzuskultúra a közös fellépést segítse, ne pedig megakadályozza

– különben lesz legitimitásunk, de nem lesz erőnk” – fogalmaznak.

A kezdeményezést Ausztria, Dánia, Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Románia, Spanyolország és Svédország támogatja.

Gyorsabb és hatékonyabb külpolitikai döntéshozatalt sürgetnek

A 11 ország szerint az EU külpolitikai környezete alapvetően megváltozott. Erősödik a stratégiai verseny, növekszik a globális instabilitás, és egyre több kísérlet irányul a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására.

A tagállamok szerint ebben a helyzetben az Európai Unió képessége arra, hogy megvédje saját értékeit és érdekeit, egyre inkább attól függ, hogy milyen gyorsan és hatékonyan képes mozgósítani együttes politikai, gazdasági és diplomáciai súlyát.

Az uniós kül- és biztonságpolitika számos területén jelenleg egyhangú döntéshozatal van érvényben. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tagállam is megakadályozhatja egy olyan döntés elfogadását, amelyet a többi 26 ország támogat.

A mostani kezdeményezés célja ezért annak megvizsgálása, hogy bizonyos esetekben miként lehetne áttérni az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra.

Öt alapelvet határoztak meg

A 11 tagállam öt alapelvet fogalmazott meg, amelyek szerintük javíthatnák az EU közös külpolitikájának működését.

Ezek a következők:

• az őszinte együttműködés és a kölcsönös szolidaritás elvének érvényesítése;
• a konstruktív tartózkodás gyakoribb alkalmazása a vétók helyett;
• annak elkerülése, hogy külpolitikai döntéseket lényegében egymáshoz nem kapcsolódó ügyekkel kapcsoljanak össze;
• az uniós szerződésekben rendelkezésre álló lehetőségek megvizsgálása az egyhangú döntéshozatalról a minősített többségi szavazásra való áttérés érdekében;
• annak előírása, hogy az áttérést csak „megalapozott, létfontosságú okokkal” lehessen blokkolni.

A levél szerint mind az öt alapelv jogi kerete már jelenleg is rendelkezésre áll. A kérdés ezért az, hogy a tagállamok készek-e ezeket a gyakorlatban is alkalmazni.

A passerelle klauzula nyithat utat a változás előtt

Az egyhangúság és a minősített többségi szavazás közötti átmenet egyik lehetséges eszköze az úgynevezett „passerelle klauzula”. Ennek alkalmazása lehetővé teheti, hogy az EU bizonyos döntések esetében az egyhangú szavazás helyett minősített többséggel határozzon.

A megoldás alkalmazásának lehetősége régóta napirenden van Brüsszelben, és különösen az Ukrajna elleni orosz háború kitörése után került előtérbe. Az elmúlt években ugyanis több alkalommal felmerült, hogy az EU külpolitikai döntéshozatala túl lassú és sérülékeny, ha egyetlen tagállam képes megakadályozni a közös álláspont kialakítását.

A változtatás nem feltétlenül valamennyi külpolitikai döntésre vonatkozna. A minősített többségi szavazás eseti alapon is alkalmazható lenne.

A reform támogatói szerint az új rendszer felgyorsítaná az uniós döntéshozatalt, és megakadályozná az indokolatlan vétókat. Az ellenzők szerint ugyanakkor az egyhangúság eltörlése gyengítheti a döntések demokratikus legitimitását.

A kisebb tagállamok számára különösen fontos lehet a vétójog megtartása, mivel ez végső eszközt biztosít számukra ahhoz, hogy megvédjék álláspontjukat és érdekeiket a nagyobb tagállamok politikai és gazdasági súlyával szemben. A kezdeményezéshez egyik balti állam sem csatlakozott.

Az egyhangúság megszüntetésének paradoxona

A passerelle klauzula egyik legnagyobb problémája, hogy az egyhangúságról a minősített többségi döntéshozatalra való áttéréshez magának a változtatásnak az elfogadása is egyhangúságot igényelhet.

Ez klasszikus 22-es csapdahelyzetet teremt: éppen az a tagállam akadályozhatja meg az egyhangúság felszámolását, amelyik ellenzi a változtatást.

A közös levél ezért „érdemi” konzultációt sürget az esetleges viták rendezése és a kompromisszum kialakítása érdekében. A kezdeményezők szerint az uniós külpolitika működésének javítása érdekében olyan megoldást kell találni, amely egyszerre őrzi meg a konszenzusból fakadó legitimitást és teszi lehetővé a gyors, hatékony közös fellépést.

A vita ezzel nem pusztán technikai kérdésről szól. Alapvetően azt kell eldönteni, hogy az Európai Unió miként tudja összehangolni a tagállamok nemzeti érdekeit azzal az igénnyel, hogy válsághelyzetekben gyorsan és egységesen legyen képes fellépni.