A papír hatalma

Igen sokan vannak azok, akik nem a tudás, a műveltség, vagy fiatal és vonzó ellentétes nemű egyének miatt járnak be a felsőoktatási intézményekbe, hanem csak az a bizonyos papír kell nekik, amit diplomának vagy bizonyítványnak neveznek.

Az ok általában a munkahelyben keresendő: hiába tudja az illető amit tud, ha azt nem képes papírral igazolni, akkor sok munkahelyi szabályzat nem engedi az előléptetést - amit az illető tudásilag ugyanúgy megérdemelne, mint az, akinek van ilyen papírocskája. Így hát kénytelen kemény pénzeket leszurkolni az iskoláknak, olyan dolgokat is bemagolni, amikre semmi szüksége, kiállni a tanárok rigolyáit - és a többi idevágó dolgot - csak hogy a papírt megszerezze. Pedig az a papír csak azt jelképezi, amit egyébként is tud.

Az, hogy valaki miért nem jut el az egyetem/főiskola befejező részéhez, de a papírhoz illő munkához mégis, arra számtalan magyarázat létezik. A leggyakoribb példa, hogy valakit egyetem közben kezdenek alkalmazni egy munkahelyen, és azt csinálja annyira jól, hogy akár teljes munkaidőben is alkalmaznák... ha ráérne. Ekkor sokan szakítanak a költséges, energia és időigényes felsőoktatással, és vetik bele magukat a munkába. Csakhogy pár év múlva ráeszmélnek, hogy az előléptetéshez mégis csak kellene az a papír... hiába tudnak bármennyit is.


A koraérett zsenik és egyéb deviánsok gyakran nem bírják elviselni a felsőoktatási intézmények szigorát, a tanárok hóbortjait - és fordítva - de értelmi képességeik és munkavégzésük gyakran meghaladja „hagyományos” társaikét. Így számukra is fontos a papír megszerzése - amire a felsőoktatásban képtelenek lennének.

De itt lehet említeni a hátrányos helyzetű családokat, a szegényeket, a dolgozó anyákat, és mindenki mást is, aki valamilyen oknál fogva képtelen vállalni egy egyetemet/ főiskolát. Sőt azokat a személyeket is, akik egy-egy mester mellett kitanultak ugyan egy szakmát, de papírjuk nincs róla. Számukra megváltás e módszer.

EU-alap

Az EU sokszor képes jó dolgokat letenni az asztalra, amit néha kötelező a tagoknak átvenni, néha csak az értelmesebbek veszik át. Annyi biztos, hogy az EU oktatásfejlesztési programja idővel nálunk is be lesz vezetve - a fent említett csoportok nagy örömére.

Az alap elképzelés az, hogy kemény és eredményes munkával - amihez elviekben papír kellene - meg lehessen kapni azt a diplomát, amely azt igazolja, hogy az illető tényleg érti a szakmáját - lehet ez akár autószerelés, építőmérnöki, vagy valamely művészeti ág is. A dolog azért sem tűnik hülyeségnek, mert egyre több diploma nélküli nyer el neves hazai és külföldi díjakat, valamint sokan az egy hónap kötelező gyakorlat alatt többet tanulnak, mint egy egész szemeszterben.

Aki öt évet bizonyíthatóan ledolgozott a szakmájában, az folyamodhatna iskola nélküli diplomáért, doktoriért vagy bizonyítványért. Innen két csoportra oszlanának a jelentkezők: akik nemzetközi elismerésekkel, díjakkal, nagyfőnökök ajánlásával érkeznek (esetleg ők maguk már nagyfőnökök) - tehát akik egyértelműen profin végzik a munkájukat - ők mindenfajta vizsga nélkül megkapnák a falra függesztendő papírost, csak egy mestermunkát kell majd leadniuk. Akik ilyenekkel nem rendelkeznek, „csak” legalább öt évig keményen dolgoztak, nekik egy minősítő vizsgát kell majd tenniük.

Magyar viszony

Természetesen mindezen elképzelések igen homályosak - nagyrészt a már elkészült francia és holland modellre támaszkodnak. El kell dönteni azt is, hogy mit kell tudnia egy embernek, ki egy bizonyos típusú diplomát szeretne - amihez természetesen remek alap az ezt a típusú diplomát osztogató oktatási intézmények követelményrendszere.

AZ EU támogat minket egy kétmilliárd forint értékű összeggel, hogy ne a mi pénztárcánkból dolgozzuk ki a magyar módszert, de a nagy agytröszt még nem indult be - és ha beindul, várhatóan akkor is két év elteltével szül majd meg valamit. Fő cél a felsőoktatás átjárhatósága, vagyis validitása.

Természetesen felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen diploma hol fog elhelyezkedni a szent papírosok rangsorában - ugyanis lehet, hogy értéke nem lesz akkora, mint egy simának. De ha a végzettek színvonala továbbra is romlik, és a „nem suli papírokat” kiosztó bizottság elég szigorú, akkor akár az átlag diploma értéke fölé is kúszhat az új papíros. Ez a kérdés azért sem lényegtelen, mert a magyar oktatási rendszer egyre inkább törekszik arra, hogy az itthoni diplomákat szerte az EU-ban elfogadják (elviekben ez pont 2012-13-tól lesz esedékes).

Az sem utolsó szempont, hogy ez nagyban visszavetheti a piacon osztogatott „fekete diplomák” és egyéb hasonló papírok számát. Hisz ha valakinek megvan hozzá a tudása, de nincs kedve vagy ideje a felsőoktatást választani, akkor ezzel egy új, törvényes út is nyílik előtte.

A legnagyobb akadály a helyzetüket féltő egyetemek és főiskolák lehetnek, kik jelentős akadályokat képesek gördíteni a tervezet megvalósításának útjába. Szerencséjükre egyre több az olyan tanuló, aki a diáklét gondtalansága és a végső nagy döntés elódázása miatt választja a felsőoktatást, így kihalni e nemes intézmények biztosan nem fognak.