Repkedő milliárdok

Magyarország tavaly a GNI, a bruttó nemzeti jövedelemből 0,07 százalékot, számszerűsítve nagyjából 18 milliárd forintot költött külföldi segítségnyújtásra. Ennek legnagyobb része különféle Európai Uniós és nemzetközi szervezetekhez kerül - mondta Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztályának vezetője. Noha ez az összeg elsőre ijesztően soknak tűnhet, európai viszonylatban a középmezőnybe tartozik.

A magyar pénzeket ezután már nehéz követni, de az Unió a támogatások legnagyobb részét afrikai országoknak juttatja. Jelenleg az EU rendelkezik a legkifinomultabb segélyrendszerrel, valamint az Afrikának nyújtott fejlesztési támogatások mintegy 60 százalékát adja.

Mivel komoly összegekről van szó, az Európai Unió létrehozott egy értékelő részleget, amely rendszeresen a helyszíneken ellenőrzi a projektek megvalósulását. Ez alatt főleg az egészségügyi és oktatási intézmények fejlesztését, illetve a különféle mezőgazdasági beruházások működését kell érteni. A kevésbé kézzelfogható fejlesztések közé tartozik például az Aid for Trade program, melynek célja az államok gazdasági kapacitásnövelése, és a világkereskedelembe való integrálása.

Ne halat, hálót

A segélyezési programok kritikusai szerint ezzel nem önállóságra, hanem éppen ellenkezőleg, a külföldi segélytől való függésre késztetik az államokat és a polgárokat, valamint ezzel azt érik el, hogy az sem megy dolgozni, aki megtehetné, mert megszokja a többé-kevésbé rendszeres juttatásokat. Magyarul valójában semmi "látható haszna" nincs az Afrikába pumpált pénzeknek.

"A cél éppen a függő helyzet megszüntetése. Nem szó szerint segélyen élnek, tehát nem az itt előállított termékeket visszük ki Afrikába, hanem a saját kapacitásaikat próbáljuk növelni, ezzel is csökkenthető a külső segítségtől való függőségük. Az afrikai gazdaság ha lassan is, de növekedett az elmúlt években"- mondja Tomaj. Ebből a szempontból talán nem is a segély a legmegfelelőbb szó. "Persze mindig van mit javítani a rendszeren" – teszi hozzá.

Van még tennivaló

Javítani kell például az egyes államokban jelenlévő donorországok megoszlásán. Elkerülendő az a helyzet, hogy bizonyos területeken túl sok donor legyen jelen, máshol pedig adott esetben egy sem. Magyarország esetében a közvetlen befektetés egy fokkal bonyolultabb, ugyanis a projekteket a nagykövetségek tervezik és rendelik meg, hazánk pedig mindössze nyolc afrikai országban tart fenn nagykövetséget.

A hatékony és látható fejlődéshez rendkívül szerteágazó területeket kell összekapcsolni, a már említett oktatástól és egészségügy megszervezésétől kezdve a kormányzati és önkormányzati szerkezeti átalakításokon át az agrárpolitikáig. A mezőgazdaság a jövőben különösen nagy veszélybe kerülhet, hiszen a globális klímaváltozás hatásai rendkívüli módon érintik Afrika területét.