Berlin környékén csak idén 32 rejtélyes éjszakai tűzeset történt, melyben 48 drága autó égett ki a felismerhetetlenségig. Bár a tűzoltók és rendőrök a lakossági bejelentést követő első 5-10 percben a helyszínen teremnek, a legtöbb esetben már nem igazán van mit tenniük. A német hatóságok a tavalyi évet 68 lezáratlan „gyújtogatós” üggyel zárták, s bár több alkalommal próbálkoztak „csali autókat” kihelyezni a legproblémásabb környékeken, az éjszakákon át megfigyelt luxus Volkswagenek, Mercedesek, Porschék egyetlen esetben sem bizonyultak elégé kapósnak, amikor kellett volna.

A sorozatos kudarcok után Robbin Juhnke, német kereszténydemokrata politikus már arról beszélt a médiának, hogy a belügyminisztériumnak és a berlini rendőr-főparancsnokságnak hályog van a szemén. Rajtuk kívül azonban már mindenki tisztán látja, hogy a támadások mögött a militáns baloldal áll...

’Görögtűz’ Európában

Alexandros Grigoropoulos egy 15 éves görög fiú volt, aki a 2008-as athéni tüntetésekkor „egy eltévedt figyelmeztető lövés” következtében vesztette életét. Már korábban is történtek kísérletek, hogy az eddig izolált anarchista csoportokat összeurópai szinten is mozgósítsák, ám a jelenség heterogenitása miatt, ez korábban csak csekély mértékben valósulhatott meg.

Grigoropoulos halála azonban katalizátorként hatott a folyamatra, a legtöbbször minden határozott ideológiai koncepciótól mentes, lokális szerveződések a világhálón találkoztak, és azonosultak egymás céljaival, melyeket talán az „anti-” latin előképzőjével lehetne egységesen összefoglalni. Az anti-amerikai, anti-imperialista, anti-kapitalista fragmentumok a „Fekete Blokk” eszmeiségének alappillérei, az ötlet pedig nem más, mint a „szabályok” és a „rendszer” ellen való harc legkézenfekvőbb útja: maga az erőszak.

Grigoropoulos „meggyilkolásának” következtében 150-nél is több fekete ruhás anarchista vonult végig Berlin egyik legforgalmasabb utcáján, az eldurvuló athéni tüntetésekkel egy időben. Az interneten szerveződő szolidáris megmozdulások többsége békés természetű volt, ám néhány országban banki épületek és görög nagykövetségek ablakait dobálták be.



24 óra leforgása alatt a görög ügy Berlinen kívül már Barcelonában, Madridban, Koppenhágában és Rómában is az utcára került, új fejezetet nyitva az európai szélsőséges baloldali egység történetében. Grigoropoulos a lándzsa hegye, a görög anarchisták immáron a mozgalom „sokat próbált”, militáns szárnyaként dedikálhatták magukat és hónapok óta ebben a minőségükben járnak el a rögtönzött robbantások, gyújtogatások és egyéb erőszakos cselekedetek esetében.

A német front

December óta, a görög anarchisták majdnem hetente követnek el gyújtogatásos támadást a legkülönfélébb állami szimbólumok, például bankok és diplomata autók ellen. A gyújtogatók minden jel szerint egyre bátrabbak, a templomok elleni támadásokat például már fényes nappal követték el. Ha telefonon nem értesítik idejében a hatóságokat, az akció véres kimenetelű is lehetett volna. A német példa csupán annyiban különbözik a görögtől, hogy a kiválasztott autók nem csupán a diplomata rendszám miatt gyúlékonyabbak, hanem olyan tulajdonosokhoz köthetőek, akiket korábban a politikai szélsőbal élesen elítélt.

A Német Vasút (Deutsche Bahn) csak januárban 7 autóját vesztette el, nagyjából egy időben azzal az éles politikai szóváltással, ami a radioaktív hulladék belföldi fuvarozásával volt kapcsolatos, és amiből a Német Vasút is oroszlánrészt vállalt. Az egyik legnagyobb német csomagküldő és fuvarozási vállalatot, a DHL-t szintén éles kritika érte, mivel ez a cég szervezi az afganisztáni német szerepvállalás logisztikai hátterének legnagyobb részét. Az ő járműveik is kedvelt célpontjai voltak a támadásoknak. Az anarchisták ez év márciusának folyamán több ízben is tüntetést szerveztek mindkét cég ellen.



Forrponton a hangulat

Januárban nyolc autó felgyújtását vállalta magára egy mindezidáig csak kevésbé ismert német csoport, a Harcoló Ellenállás Mozgalom (a német név rövidítése, ironikus módon: BMW). A vandalizmust és az utcai erőszakot nyiltan támogató földalatti szerveződés az „uralkodó osztály” megdöntésén fáradozik. Az általuk okozott kár egyéni gazdasági szereplőket és jómódú köztisztviselőket sújtott, valamint a DHL-hez hasonló, nagypolitikában is érintett cégeket.

A rendőrség egyre tanácstalanabb: félő, hogy az autógyújtogatásban több, a BMW-hez hasonló szélsőség is érintett egyszerre. A probléma lassan olyannyira általános trendé válik, mint az egyszerű tojásdobálás vagy festékbombázás. Nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy valóban a görög jelenség kontinentálissá válásáról van szó, vagy csupán az unatkozó berlini ifjúságról, akik egy éjszakai adrenalin fröccsért a többszázezer eurós károkozástól sem riadnak vissza.

Azonban a fent említett párhuzamok, vagy éppen a G20 tiltakozások tükrében, minden okunk meg van arra gyanakodni, hogy az erőszakos szélsőbal szervezettebb és általánosabb fenyegetés, mint valaha. A gazdasági válság mélyülésével, a kapitalizmus és a globalizmus kritikája csak egyre jobban éghető matériát fog kitermelni.