Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az egyik lapnak a napokban adott interjúban azt mondta, hogy a válság erőszakot szül és ez egyre több bűncselekményt fog maga után vonni, ezért végső soron az is elképzelhető, hogy szétesik az állam.

Beszélni kell róla!

Az ombudsman szerint „a válság szűkösséget szül, a szűkösség agressziót, az agresszió pedig erőszakot”. Az utóbbi időben felerősödött egy olyan bűnözési profil, amelyet egyesek cigánybűnözésnek neveznek. Szabó szerint ez „a megélhetési bűnözés sajátos fajtáit jelenti: a színesfémlopás és -gyűjtés, a megélhetési célú termény- és eszközeltulajdonítás a biciklitől az anyacsavarig. Másrészt itt gyakori a kollektív elkövetés, egy kollektivista társadalmi, szinte törzsi csoportról van szó, szemben a magyar társadalom nagymértékű individualizáltságával.

A kollektív erőszak az a szituáció, amikor a felelősség teljes mértékben megszűnik: ismert ugye az olaszliszkai lincselési eset.

Az államnak van egy bűnmegelőző funkciója, és van az erőszakszervezeteinek is. Na most, ha van egy bűnmegelőző funkciónk, amit felvállalunk, akkor, ha látjuk a bűnöző profilt, arra figyelmeztetni kell a lakosságot, és világosan nevén kell nevezni. Én nagyon örülök, amikor a kisebbségi biztos és az adatvédelmi biztos bilaterálisan meg akarják oldani a kérdést, de ezt a többségi biztos, azaz jómagam nélkül nem lehet. Mert a
magyar társadalom többségének az az érdeke, hogy ha fenyegeti valamilyen specifikus bűnözői csoport, akkor arra hívják fel a figyelmét”.

Az ombudsman szerint tehát nevén kell nevezni a dolgokat. S ő ezt meg is tette, amikor megélhetési, kollektivista (szinte törzsi) elkövetői csoportról beszélt. A meglehetősen kemény szavak felháborodást váltottak ki egyes cigány származású politikusokból, s az ombudsman is finomított a szavain, amikor – rögtön az interjú megjelenése után – kiadott egy közleményt.

Nem cigány-, hanem szegénységi probléma van

Közleményében Szabó Máté pontosította, hogy mire gondolt:

„A válságnak nem okozója, hanem a legsúlyosabban elszenvedője, legnagyobb vesztese az, aki szegény, és a szegények legszegényebbike, a roma társadalom. Nem etnikai eredetű, hanem szegénység-problémáról van tehát szó, amit átfogó, szegénység-ellenes megoldással lehet csak tartósan orvosolni.

Aki ebben az összefüggésben cigánybűnözést emleget, az vagy nem látja, vagy nem hajlandó látni: bűnöző van, aki bármilyen kisebbségből, bármilyen többségből és bármely csoportból jön, és áldozat van, aki bármilyen kisebbséghez, vagy bármilyen többséghez, bármely csoporthoz tartozhat. Mert a jogállam értékei és mércéi, szabályai nem tehetnek különbséget, csak a jogos és jogellenes magatartások között, ha szabálysértésről vagy bűncselekményről és annak üldözéséről van szó.”

Amikor azt írja az ombudsman, hogy a cigányok a legszegényebb társadalmi réteg Magyarországon, akkor nagyvonalúan homogenizálja az egész cigány népességet, ez pedig egyszerűen nem igaz, hiszen az is egy heterogén csoport (emlékezzünk csak a Cozma-gyilkosság BMW-s elkövetőire vagy a „fehérgalléros” cigány származású bűnözőkre).

A szegénység-probléma emlegetése viszont nagyon is időszerű napjaink
Magyarországán. Ez tényleg hatalmas gond, de itt korántsem csak cigány (vagy valamiféle kollektív, „törzsi”) elkövetőkről van szó. Szabó tehát igazából nem is az interjúban mondottakkal mondott helytelen, igazságtalan ítéletet, hanem éppenséggel a helyreigazító közleményben, hiszen ebben mossa össze a szegénységet a cigánysággal.

Heves tiltakozás

A jogvédők és az érintettek – Mohácsi Viktória EP-képviselő és a fővárosi cigány önkormányzat vezetője, Makai István – megdöbbenésüknek adtak hangot. Mohácsi egy nyílt levélben utasította vissza Szabó kijelentéseit.

„A kisebbségi törvény, és a magyar alkotmány tudomásul veszi létezésünket, kollektív jogainkat. Amióta megszülettek ezek a fontos dokumentumok még nem jutott eszembe, hogy ezeket a jogszabályokat a bűncselekmények kategorizálása szintjére is értelmeznem kellett volna.

„a cigánybűnözésre figyelmeztetni kell a társadalmat.” ...

„Egy ilyen kijelentés is szülhet erőszakot: bármikor eldobhatják a következő Molotov-koktélt egy közellenséggé lett cigányotthonra. Amennyiben eddig csak érzékelte, hogy valami miatt nem kimondható a cigánybűnözés kifejezés, remélem levelem elolvasása után képes lesz mérlegelni és józan ésszel eldönteni, hogy ki lehet-e mondani avagy sem – gyűlöletbeszéd törvény hiányában.”

Mohácsi tehát most a tőle megszokott vehemenciával kelt ki az ombudsman állításai ellen. A képviselőnő felhívta a figyelmet a fogalom tarthatatlanságára és arra, hogy annak használatával milyen problémákat lehet okozni.

Adott tehát két, egymással ellentétes vélemény. Ahhoz, hogy egyrészt kezelni tudjuk a Szabó által felvetett problémát, másrészt úgy, hogy közben nem okozunk az „igazmondással” még nagyobb kárt, mindenekelőtt az szükséges, hogy helyére tegyük a fogalmainkat.

Mi is az a cigánybűnözés?

Zsolt Péter szociálpszichológus egy – a közelmúltban adott – interjújában megjegyezte: „a cigánybűnözés szó használata körül nyelvpolitikai küzdelem tanúi lehetünk. A szóval magával nincs semmi probléma abban az esetben, ha megfelelő kontextusban és világos értelemben használjuk”.

A szociálpszichológus szerint nem az a megfelelő definíció, hogy „minden cigány ember által elkövetett bűncselekmény cigánybűnözés”, hanem épp fordítva: „vannak bizonyos bűncselekmények aminél egy bűnüldöző 90 százalékosan valószínűsíteni tudja az etnikai hovatartozást”.

A szakember véleménye szerint – és ezzel „helyre rakja” Szabó Máté kijelentéseit is – az, hogy: „a szegénybűnözés sem egyenlő a cigánybűnözéssel. Ha a szegénybűnözés és a cigánybűnözés kifejezés közül csak az elsőt használjuk, nem fogunk pozitív diszkriminációs programokat kidolgozni az etnikum számára sem”. Viszont – tehetjük hozzá – ha csak a másodikat használjuk, akkor pedig nem a valós problémát fogjuk megoldani, hanem újabbat (sokkal nagyobbat) generálunk vele.

Zsolt Péter leszögezi: „attól, hogy nem vezetnek nyilvántartást a bűnelkövetők etnikai hovatartozásáról még van cigánybűnözés, attól a jelenség létezik, hasonlóképp ahhoz, ha mondjuk nem dokumentálnánk a koraszületést, vagy az öngyilkosságot, még lennének koraszülöttek és öngyilkosok”.

A fogalmat tehát nyugodtan használhatjuk. Csak tisztában kell lennünk vele, hogy mi a jelentése. Ilyen egyszerű lenne a képlet, de a valóságban korántsem ilyen egyszerűen mennek a dolgok. Előfordult, hogy még az is rosszul alkalmazta, aki éppenséggel jól akarta (emlékezhetünk Orbán Viktor kijelentésére, mely szerint „cigánybűnözés nincs, cigány bűnözők vannak).