Ahol mindez történik

Gambia Afrika legkisebb országa, területe mindössze a hasonló nevű folyó közvetlen környékére korlátozódik. A függetlenségét gyakorlatilag 1965-ben elnyerő miniország történelme nem volt vértelen, de korántsem övezték akkora vérfürdők, mint a fekete kontinens más részeit. Lakosságát tíz törzs teszi ki, amelynek legnagyobbja sem haladja meg az össznépesség 20 százalékát. Bár hivatalos államvallás nincs, a lakosság 90 százaléka muzulmán - igaz, a tanai hatalmas mértékben keverednek a törzsi hiedelmekkel. Az írástudatlanság 40 százalék.

A jelenlegi elnök Alhaji Yahya Jammeh személyéről rendkívül megoszlanak a vélemények. Tagadhatatlanul hozzá köthető az ország gazdasági fellendülése, amit immáron egy lapon emlegetnek Afrika dinamikusan fejlődő, és nem épp szegény országaival. A nép nagy része körében is népszerű, mivel vagyonát kizárólag az ország javára fordítja. Rizsföldjét például önkéntesek ezrei művelik évről évre, méghozzá ingyen - az ebből származó profitot pedig iskolák támogatásra költi.

Ugyanakkor hatalomra kerülésekor betiltatta a pártokat, és csak a turizmus fellendülése miatt engedélyezte azokat az évezredforduló elején (2006-ban a megfigyelők által is szabályosnak mondott választásokat tartottak, amelyben ő és pártja nyert ismét). A sajtó sokszor önmagát cenzúrázza személye miatt, de a nevéhez kapcsolódnak letartóztatások, és szélsőséges cselekedetek is egyaránt. Mint most ez.

Tömeges boszorkányüldözés 2009-ben

Az elnök bejelentette már hogy egy különleges herbáriummal képes gyógyítani az asztmát és az AIDS-t, hogy lefejeztet minden homoszexuálist aki az országban tartózkodik, és hogy ő maga is vajákos. Pedig most épp a vajákosok ellen hirdetett kereszteshadjáratot: ugyanis nagynénje nemrégen bekövetkezett halálát átkos rontásnak, így a boszorkányoknak tulajdonította, ezért a szomszédos Ghánából hívatott levelesdoktorokat tömegével, hogy számolják fel a boszorkányságot.

A boszorkányvadászok rendőrökkel, katonákkal, és az elnök személyes testőrségének - egyben kormányügynököknek - számító „zöld fiúkkal” karon fogva járják be a falvakat, és hurcolják el a boszorkánynak vélt falusiakat: férfiakt és nőket egyaránt. A szemtanúk leírása szerint főleg az öreg és „furcsa” embereket viszik el, akiket akár öt napig tartanak fogva, az erre a célra kialakított táborokban. Aki nem akar önként jönni, azt erőszakkal kényszerítik, de olyan fenyegetés is elhangzott, hogy aki nem jön, az „hat lábbal a föld alatt lesz”.

A táborokban a levelesdoktorok ismeretlen herbáriumokkal kevert piszkos vizet itatnak a „boszorkányokkal”, akiknek ettől különböző hallucinációik lesznek, valamint rájuk jön a fosás. A keverék súlyos vesegondokat is okoz, aminek már két halálos áldozata is van. A nemzetközi segélyszervezetek felszólították az elnököt, hogy azonnal hagyjon fel a boszorkányüldözéssel. A falun élő lakosság egy része a városokba, vagy a szomszédos országokba menekült a boszorkányvadászok elöl. Sokak ellenezték a megmozdulásokat, de őket letartóztatták, köztük a politikai ellenzék legnevesebb vezérét is.

Romokban az egészségügy

Az eset kialakulásban nagy szerepet játszik az egészségügy - vagyis annak nagyfokú hiánya is. Nem az intézetek számával, hanem a bennük dolgozó szakemberek mennyiségével van a probléma - hogy a szakorvosi ellátásról ne is beszéljünk. Százezer emberre majd tíz orvos jut, az egész országban pedig nincs több 300 fogorvosnál. Ha nincs hivatásos orvos, akkor maradnak a különböző öngyógyítási módszerek, és a kuruzslók.

Pedig az oktatással nincs baj, a fővárosi Viktória Királynő Oktató Kórházban sokan tanulnak orvosi pályára, csakhogy havi 45-50 ezer forintért a rengeteg túlórával és stresszel járó állami munka nem épp népszerű a fiatal végzősök körében. Hisz egy helyi magánkórházban az orvosok lazán megkeresnek 80 ezret, Angliában pedig annak a tízszeresét. Az egészségügyi miniszter a fizetések növelését, és a túlórák csökkentését kérte, csakhogy erre nincs pénz. Viszont amíg nincsenek orvosok, addig maradnak a boszorkányok.