Te mit választanál?

2008 októberében egy pillanat erejéig Vörösmarty nemzethalál víziója is beigazolódni látszott. A forint leértékelődése miatt Magyarország államcsőd közeli helyzetbe került és voltak, akik már valutaválságról is beszéltek. A csőd helyett –érthető módon– az elhúzódó, mély válságra esett a választás.

A belföldire a nemzetközi válság is rárakódott

Az ország mélyrepülésének okai összetettek. Egyrészről szólni kell arról, hogy a 2001-2006 közötti időszakra az erős túlköltekezés, a mesterséges gazdaságélénkítés és a hitelfelvételekre alapozott pénzügyi politika volt jellemző. Akárcsak az Amerikai Egyesült Államokban, nálunk is könnyedén hozzá lehetett férni a hitelekhez –itt be is kapcsolódik a második tényező– mely a társadalom eladósodottságához vezetett. Ahogy Soros György fogalmaz „kipukkadt az ingatlanpiaci lufi” mely fényt derített a háztartások túlzott eladósodottságának mértékére. Az Egyesült Államokból kiinduló válság nemzetközi méreteket öltött, mely az amúgy is gyengélkedő Magyarországot még inkább érzékenyen érintette.

Most akkor, hogy adózzunk?

A közép-kelet európai régióban, 2004-től Szlovákiában, 2005-től Romániában vezették be az egykulcsos adórendszert, mely rövidtávon visszaesést okozott ugyan, de távlatilag beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Magyarország sávosan adózik, méghozzá nem is keveset: az adóterhek tekintetében Magyarország a világelsők között van. Fizetni tehát fizet a társadalom csak nem mindegy, hogy mennyien teszik ezt –azaz hányan dolgoznak feketén–, és hogy az újraelosztás miként történik.

Ha kevesebb adót kellene fizetni–akár egykulcsosan akár az adósávok csökkentésével– akkor nagyobb lenne a megtakarítások összege mely a vásárlói hajlandóságot is serkentené. A magyar gazdaság tehát „intravénásan” jutna tőkéhez, és nem lenne szükség a kormány életmentő intézkedéseire. Az is tény, hogy a jelenlegi környezet nem kedvez a drasztikus adócsökkentésnek, hiszen rövidtávon–ahogy azt már említettük– az a gazdaság visszaeséséhez vezetne, mely jelen pillanatban megengedhetetlen lenne.

Bokros Lajos szerint

Amit most tenni lehet, sőt kell is, az tömeges reformok bevezetése. Bokros Lajos, volt pénzügyminiszter az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a közigazgatást és a közteherviselést jelölte meg a legfontosabb területekként. Véleménye szerint a kormánynak mindenképpen lépnie kell. „Soha nem zárom ki, annak a lehetőségét, hogy valamilyen megvilágosodás folytán a politikusok a társadalom előtti felelősségüktől vezérelve elindítanak bizonyos fontos reformokat. Ha más miatt nem, akkor azért, mert a kormánypártnak már nincs vesztenivalója” – mondja Bokros a Népszabadságnak adott interjújában.

Válságmenedzsment: gyors és fájdalmas

A kormány meg tette az első lépéseket a reformok bevezetése felé, ugyanis a rendkívüli parlamenti ülést követő másfél hónapban az Országgyűlésnek be fogja nyújtani reform-törvényjavaslatait, hogy július elsejével többségük hatályba is léphessen. A miniszterelnök átfogó adó, közteherviselési, foglakoztatási és szociális intézkedésekről beszél, ill. modellváltást szeretne a nemzeti, társadalmi és gazdasági stratégiában.

A reformok részleteiről még csak keveset tudunk, de az könnyűszerrel megjósolható, hogy bevezetésük nem lesz fájdalommentes. A gond nem is ezzel van. A kérdés csupán csak annyi, hogy a társadalom elfogja-e fogadni ettől a kormánytól a változást. Ilyen nagy horderejű, gyökeres változtatások ugyanis nem mehetnek végbe a társadalom kormányba vetett hite és bizalma nélkül. Másrészről pedig szükséges lenne valamiféle politikai egység megteremtése is, hogy a reformok ne csupán bársonyosak, hanem valóban forradalmiak lehessenek.

Kitekintés

Akiket a legkíméletlenebbül érint a válság azok a periféria (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika) országai. Soros György szerint: „A világgazdaság központi országai gyakorlatilag garantálták a bankbetéteiket, de a periféria országai nem tudnak hasonlóan meggyőző bizonyítékokat ajánlani. Ennek következtében a tőke menekül a perifériáról, ahol nehéz az épp lejáró kölcsönöket tovább görgetni (… )” Ez azt jelenti, hogy ezen az országok amúgy is nehéz helyzete még súlyosabbá válhat, hacsak a nemzetközi pénzügyi szervezetek nem védik meg őket.
Az Európai Unión belül nehéz helyzetben van Spanyolország, ahol az elmúlt egy évben több mint 1 millióan kerültek az utcára, így 15,9 százalékra duzzadt a munkanélküliek aránya. Az ipari termelésben 33 százalékos volt a visszaesés tavaly novemberben, és a napokban a Srandard and Poor’s megvonta Spanyolországtól a legjobb, AAA adósi minősítést, az eurózónában elsőként.
Európában egyedül Szlovákiában lehet 2,7 százalékos gazdasági növekedésre számítani, mely részben annak is köszönhető, hogy az elbocsájtások helyett a cégek a megszokottnál rövidebb munkaidőhöz valamivel kevesebb bért rendelnek.