Barry Goldstein, az amerikai űrkutatási hivatal Phoenix-programjának igazgatója hétfőn elmondta: ezt annak tulajdonítják, hogy a Mars északi sarkvidékén, a szonda leszállóhelyén beköszöntött az ősz. A nappalok egyre rövidebbek, az időjárás mind hidegebbé válik, éjszakánként mínusz 95 Celsius-fokot mutat a hőmérő, ráadásul az elmúlt hetekben homokviharok is tomboltak a környéken. Emiatt a napelemtáblák már nem kapnak annyi napfényt, amennyire szükségük lenne ahhoz, hogy a szonda műszereinek működtetéséhez energiát tudjanak termelni.

Amikor 2007 augusztusában útjára indították a szondát, a tervezők és gyártók három hónapos garanciát vállaltak arra, hogy a Phoenix üzemképes marad. A szakemberek legmerészebb álmaikban sem gondolhattak arra, hogy a marsi laboratórium működése túllép vagy akár jócskán túllép ezen az időhatáron, mint ahogy annak idején a Spirit és az Opportunity marsi önjáró robotok is tették, amelyek 2004 januárjában szálltak le a vörös bolygóra.

Bár az ő esetükben is három hónapos volt a garanciaidő, még most, évek elteltével is barangolnak a bolygó homokos, sziklákkal, kövekkel teleszórt felszínén. Csakhogy a Spirit és az Opportunity a Mars egyenlítőjének a környékén dolgozik, ahol hasonlóan a Földhöz állandó nyár van, így a napelemtáblák elegendő napsugarat gyűjthetnek össze ahhoz, hogy ellássák a két szondát energiával.

A Phoenix esetében viszont eleve számolni kellett a zord időjárási körülményekkel, amelyek semmi esélyt nem adtak a szondának arra, hogy a Spiritéhez és a Opportunityéhez hasonló bravúrt hajtson végre. A mostoha sarki körülmények ellenére azért a Phoenix is két hónapot "túlórázott".

A Naprendszer űrszondás kutatásának a történetében a Phoenix a hatodik ember alkotta szerkezet, amely eljutott a Marsra, és onnan tudományos adatokat küldött haza, miközben fotózta a vörös bolygó felszínét. A Phoenix egyébként működésének öt hónapja alatt 25 ezer fényképpel örvendeztette meg a kutatókat.

Munkájának tudományos értékelése még jó időbe, akár évekbe is beletelhet, hiszen rengeteg mérési eredményt juttatott el a Földre.

Annyi már most bizonyos, hogy a Mars fagyott sarkvidéki talajában vízjégre bukkant, és ugyancsak kimutatta: a felszín alatt kisebb sómennyiség is található. Ez a két tényező pedig arra mutat, hogy a Marson megvoltak, vagy még ma is megvannak az élet kialakuláshoz szükséges elemek.