Nem tudni mennyi állambiztonsági anyag tűnt el

Ma "a múlt megismerésének legfőbb akadálya, hogy a levéltár képtelen elszámolni azokkal az iratokkal, amelyek nincsenek a birtokában" - írja, megemlítve, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárára vonatkozó törvény "szinte semmi teret nem adott a hivatalból levéltárrá avanzsáló intézménynek, hogy szembeszállhasson (...) az állambiztonsági iratokat (egy részüket) még mindig birtokló titkosszolgálatokkal".

A történész szerint a titkosszolgálatok kezdettől fogva "fatálisan elhibázott kommunikációs stratégiája" egyetlen pontban merül ki: abban, hogy nem kommunikálnak, és "valójában a (mindig hivatalban lévő) politikusokat használták szócsőként, azok magyarázták el a magunkfajta történészeknek, mitől és miért van úgy minden a legnagyobb rendben, ahogy van".

Felidézi: a 13 évvel ezelőtti belügyminisztériumi iratfeltáró bizottság volt az első, amely megkérdőjelezte az akkor sokat hangoztatott jogutódlás elméletét. Ő maga később is próbálta kimutatni, hogy a korabeli jogszabályok alapján a mai szolgálatok nem jogutódai az egykori állambiztonsági szolgálatnak.

"Most viszont meglepetésünkre, fellépésünk pillanatában valamennyi szolgálat leszögezte, nem jogutóda, hanem csak utódszerve az egykori állambiztonsági szolgálat adott csoportfőnökségének", ezzel pedig szerinte a szolgálatok elismerték, hogy "a kommunista diktatúra elnyomó apparátusának demokráciában nem lehet semmiféle jogutóda".

Ennek viszont az a következménye, hogy a szolgálatok nem tarthatnak automatikusan igényt a diktatúra állambiztonságának irataira, kizárólag csak indokolt esetben, "ügyviteli érték esetében" - érvel írásában a történész, aki szerint a Kenedi-bizottság adatait "és a még mindig nem számszerűsíthető nyilvántartásokat" összegezve "nem túlzás az a feltételezés, hogy az állambiztonsági szolgálat (persze átfedésekkel) több milliós nyilvántartást vezetett".

Az 1989-1990 fordulóján kirobbant "Duna-gate valóban tömeges iratmegsemmisítéssel járt, ez párosult iratlopásokkal (zsarolási adatbázis), ennek méreteit viszont nem fogjuk soha már tisztázni, és a szolgálatoknál is már hiába keressük a (tömegében) hiányzó iratokat és nyilvántartásokat. Ezek legális forrásból már nem kerülhetnek elő" - vélekedik Varga László.

Mint írja, már az 1995-es vizsgálat idején is tudták, hogy az ügy kirobbanása a szolgálatok többségénél az iratmegsemmisítéseknek nem a végét jelentette, "hanem sokkal inkább kezdetét". Csak valamikor 1990 január elején állították le a BM-ben megsemmisítésre ítélt iratok elégetését, ám ezután is "szinte csak a semmit foglalhatta le" a helyszínre kiszálló katonai ügyészség. "A mégis fennmaradt iratok és nyilvántartások alapján viszont legalább feltételezésként megfogalmazható, a túlélő iratokat sebtében a III/II. +vonta magához+, idővel be is kerültek az utód, azaz az NBH irattárába. Már ami" - írja a dokumentumok további sorsáról a szakember.

Nem tudni azt sem, mi lett a sorsa a kémelhárítás nevében a BM-ből 1990 februárjában elvitt hatalmas mennyiségű hálózati kartonnak, amelynek rögvest nyoma is veszett, s ezzel kapcsolatos kérdésére a Kenedi-bizottság az utódszolgálatnál, vagyis az NBH-nál sem kapott érdemi választ.
Varga László arról ír: a testület vizsgálata nyomán "nagyságrendjét tekintve" feltárult, hogy - elsősorban - a Nemzetbiztonsági Hivatal már megalakulásától kezdve (főleg az Antall-kormány megalakulásáig, de részben azután is) módszeresen gyűjtötte, helyenként "kimondottan elrekvirálta" a maradék állambiztonsági dokumentumokat, de a megyei és budapesti rendőr-főkapitányságok iratai is "előbb-utóbb szintén a Falk Miksa utcában kötöttek ki".

Varga László szerint normális viszonyok között a Kenedi-jelentés megállapításai külön-külön is alkalmasak lennének arra, hogy "botrányt emlegessünk". "Összességükben azonban egy döbbenetes folyamatot tükröznek, ami nem összeesküvés, nem is mindig tudatos cselekvés következménye, hanem sokkal inkább a régi reflexek töretlen működésének bizonyítéka. Mind a mai napig" - fogalmaz.

Az MTI szerdai értesülése szerint a hétvégéig teljes terjedelemben, változtatás nélkül nyilvánosságra hozza a kabinet az állambiztonsági iratok átadása teljesítésének értékelésére létrehozott, Kenedi János vezette szakértői bizottság jelentését és a kormány részére megfogalmazott javaslatait a Miniszterelnöki Hivatal honlapján.

A több száz oldalas jelentést szeptember 11-én adta át a testület elnöke Szilvásy Györgynek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős tárca nélküli miniszternek.
A testület csaknem egy éven keresztül vizsgálódott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának és más illetékes levéltáraknak át nem adott egykori titkosszolgálati iratokat őrző szerveknél.