Atom

Az atomenergia a leggazdaságosabb, legbiztonságosabb és legkörnyezetkímélőbb energiaforrás, egészen addig, amíg valami hiba nem csúszik a gépezetbe –és Csernobil óta, sajnos tudjuk, hogy az ilyesmi közel sem lehetetlen. Csakhogy az emiatt egyre erősödő társadalmi nyomás és tiltakozás sem gátolja meg országok tömegeit, hogy jövőjüket az atomenergia fejlesztésben lássák. Kína például 109 új atomerőművet tervez, Oroszország 44-et, míg Dél-Afrika a kettőt akarja 27-re bővíteni.

2004-től az atomenergia nyújtotta a világ energiájának 6,5%-át. A biztonságot is felügyelő Nemzetköz Atomenergia Ügynökség létrejöttével, és a harmadik típusú erőművek kialakulásával új korszak nyílt az iparágban. A legnagyobb felhasználók közé az Egyesült államok, Franciaország (ki energiája 80%-át nyeri ilyen forrásokból) és Japán tartozik, de igen sok ország kíván csatlakozni ehhez a trendhez. 2007-es adatok szerint 439 atomerőmű működik a világon, de ha figyelembe vesszük az országok fent említett elhatározását, akkor 2012-re ez a szám akár meg is duplázódhat. Érdekes ténynek számít még, hogy egy tonna urán akár több millió tonna szén vagy hordó olaj energiájával ér fel, és az erőművek környezetszennyező értéke is a nullához nagyon közel eső szám tájékán mozog.

Zöld

Mivel az egyre növekvő energiafelhasználás szinte egyenes arányosságban nő a globális felmelegedés mértékével, ezért várható volt a zöldenergia minél előbbi szorgalmazása. Zöld energiának nevezik a környezetbarát, szemétből, növényekből, hidrogénből vagy a geotermiából előállított energiát. Az elfogadott programok szerint egy-két évtizeden belül jelentős mértékben (10-20%) kéne átvennie ennek a fajta energiának a fosszilis energiahordozók szerepét.

Így az egész világ nagy pénzeket forgatott a zöld üzemanyag előállításába- s ennek következtében drasztikusan növekedtek az élelmiszerárak. Ám ezek gyakran –bár más módon- de hasonló mértékben környezetszennyezők, vagy alig szolgáltatnak több energiát, mint az előállításukhoz szükség van. National Geographic összehasonlító elemzése szerint talán a Kongói cukornáddal járnák minkét szempont szerint a legjobban. [lásd a magazin 2007-es októberi számát.] Sokat kísérleteztek a moha bioetonolos felhasználásával, de a kifejezetten kedvező elméletek ellenére pénzhiányában egyelőre abbahagyták a kutatást.

Komoly bajnak számít a zöld energia „természetes felhasználása”. Ugyanis a szegényebb, fejlődő országok háztartásaiban az energia 20-90%-át a helyi erdőtakaró faforrása biztosítja, így az évente kitermelt famennyiség 80%-a energiaforrásként használódik el. A fejlődő világban két milliárd ember kizárólag fával fűt és főz, ami az erdők rohamos kipusztulásához vezethet.

Természet

Más néven alternatív erőforrásoknak nevezett természeti energiák felhasználása sosem volt az élmezőnyben, mindig csupán kiegészítőként funkcionált. Bár már állami támogatással lehet házunkat átalakítani napenergia által működtetetté (mely beruházás elméletileg öt éven belül megtérül), és vízerőművek sorát is tervezgetik (oda is, ahol esélye sincs), de pár százaléknál nagyobb részesedésre nincs esély, legalábbis világviszonylatban, az elkövetkező huszonöt évben.
Ezen energiák legnagyobb előnye, hogy nem használódnak el, tehát nem merülnek ki. Hisz nap mindig is melegíteni fogja a földet, fúni fog a szél, a víz meg szakadatlanul halad célja felé – legalábbis reméljük. Nagy hátrányuk hogy egyrészt a kapott energia elég kevés a befektetés összegéhez képest, másrészt a víz és szélerőművek esetenként -megefeleő kiépítteség hiányában vagy hibás elhelyezés esetén- kifejezetten környezetrongálóak (gondoljunk a feldarabolódó madarakra és halakra).

Felhasználásuk viszont bizonyos területeken, ahol a természet adta lehetőségeket megfelelően ki lehet használni, kifejezetten előnyösek. Például Latin-Amerika energiatermelésének 64%-át vízerőművek szolgáltatják. Egy 2005-ös felmérés szerint szélenergiával (mely a mai világ összenergiájának a 0,5 százalékát adja) a világ teljes energiaigényének negyvenszeresét lehetne előállítani- legalábbis a föld szelei ennyire, lennének képesek.

Vége?

Szén, gáz, maghasadás, repce, víz, hő, szél, és szemét: minden, amit a természet ad, lassan energia. Vajon az emberiség kapzsisága és a természet harcából ki húzza rövidebbet? Mennyi energiára lehet az emberiségnek szüksége, egyáltalán lehet-e valaha elég? Érdekes kérdések, a válaszok alapjai pedig ismertek. Egy harcból mindkét fél vesztesen kerül ki, s az embernek sohasem elég. A jövő energiaforrásának beharangozott fúziós „erőmű” még bizonytalan lábakon áll, ugyanúgy, ahogy a többi hasonló kutatás is. Vagy annyira túlnépesedünk, hogy eljön a mátrix, és az emberek egy részét csupán energiakibocsájtás miatt tartják életben? Nem tudhatjuk, hisz a tudomány már szinte riasztó mértékben fejlődik, napról napra. Ráadásul, ha minden így folytatódik, akkor a hidegháború után akár az energiaháborúig is eljuthatunk. Csak rajtunk, és a hozzáállásunkon múlik.