Hendrik Poinar professzor csapata 160 mamutmaradványt vizsgált meg a mostani Észak-Amerika, Európa és Ázsia területéről. Az állat szinte minden részéből vettek DNS-mintát - még bőrből és szőrből is.  A 4000-40.000 éves sejtek mitokondriális DNS-ét elemezték - ez az örökítőanyag a petesejttel anyáról utódra száll át, és segítségével sok száz generáción át követhető egy faj történelme. A genetikai információ pedig alátámasztotta azt, amit korábbi tanulmányok már sejtettek, hogy Szibéria utolsó túlélő mamutjai Amerikából vándoroltak be.

Nehéz megválaszolni, hogy miért tértek vissza Szibériába az észak-amerikai gyapjas mamutok. Poinar professzor szerint kedvezőek lehettek a körülmények a Bering-szorosnál, és az észak-amerikai erdők előrenyomulása is kiszoríthatta a nagytestű állatokat.

Ugyanakkor az őshonos szibériai mamutok teljesen eltűntek a jégkorszak vége felé. Nem lehet tudni, hogy ez a folyamat természetes volt-e, vagy az észak-amerikai rokonok okozták. A szibériai populáció DNS-e ezenkívül nagyon egyedinek és ősinek, csaknem 900.000 évesnek bizonyult. Így lehetséges, hogy nem is igazi gyapjas mamutról, hanem egy primitívebb fajról van szó. Ezek a vizsgálatok segíthetnek fényt deríteni az ősi állatok evolúciójára.