Az emberi fogyasztásra alkalmasnak talált (értsd: alkotmányos kereteket nem lép át tevékenységük) vallások és hitközösségek sivataga közül betondűneként emelkednek ki a "történelmi egyházak", és mint ilyenek nem mozdulnak meg holmi gyönge fuvallattól.

A szelet nem tudják megállítani, a sivatag változik. Ők viszont nem akarnak. Hosszú távra szeretnének berendezkedni, nem érzik biztonságban magukat, amíg évente politikai alkukkal és kén szagú egyezségekkel kell kiharcolni a fennmaradáshoz szükséges juttatásokat. Kiszámíthatóság után áhítoznak: nem való hívő embernek, egyházi személynek az állandó civódás. Erről tanúskodik a már megkezdett egyeztetés az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, rendezendő az egyházak közép- és hosszútávú finanszírozásának kérdéseit. Meg is értem, de akkor miért nem kérhet bárki (más egyházak, közalkalmazottak, gazdák, menedzserek) hosszú távra kiszámítható támogatást, jövőtől függetlenítő biztonságot?

Az egy igaz Isten

Nálunk a keresztény egyházak tanításai lelnek leginkább társadalmi elfogadásra. Az általuk kínált misztériumot hajlamosabbak vagyunk a szimbolikusságon túl is magunkévá tenni. Kulturálisan olyan mélyen beágyazódott a tudatunkba a megváltás vagy a feltámadás, hogy pont a lényegét, a jelentését kezdi elveszíteni. Nem újra gondoljuk, és nem értelmezzük már a Biblia szövegét, hanem realitásként fogadjuk el a művészien ábrázolt, fiktív, angyalokkal teli világot. Az elménket hagyjuk ellustulni, mikor megelégszünk a végső következtetésekkel, nem keresünk új válaszokat, hanem egy régi, poros magyarázatot erőltetünk a megváltozott életre. Mert bizony megváltozott.

Dicső múlt

Ráadásul pozitív mögöttes jelentéssel töltődött föl a "történelmi" jelző. Ezek az egyházak régen is voltak, és azt milyen jól túl élte az emberiség, tehát nagy baj nem lehet abból, ha megmaradnak, és akkor már maradjanak meg ugyanúgy, mert biztosan átfénylik majd a ma által árnyékolt dicső múltból néhány foton a holnapba.

Az se baj, ha a tegnapi társadalmi problémára adott válasz már biztosan nem jó a maira. Latex óvszer, házasságon kívüli nemi élet és családtervezés mind az ördög műve. A filozófia legyen újra a teológia "szolgálólánya", a művészetek nyerjék el ismét vallási funkciójukat és Darwin is szívja vissza! Ez nem válasz, vagy segítség, hanem elkerülés.

Kulturális monopólium

Régen volt az igazi. Akkor nem lehetett mindenkinek vallást alapítania, akinek nem tetszett az aktuálisan uralkodó túlvilág-irodalom vagy kalendárium. Ha volt ilyen, és ennek hangot is adott, azt meggyújthatták.

Így lehet a kultúrában szinte kizárólagos szereplőként jelen lenni. Nem volt szabad mást gondolni, a történelmi egyházak előnyből tudtak tradíciót teremteni. Vagyis az, hogy ők az "egyedüli régiek", hogy vitathatatlan az a művelődéstörténeti és kulturális lábnyom, amit maguk után hagytak, az többek között monopóliumuk következménye. Világi műveket létrehozni és megjelentetni nem volt olyan egyszerű, nem lehetett más felekezetet választani. Ahhoz már legalább reformáció kellett.

A magyarság sem választhatott akármilyen vallást. Európából pogányként kisöpörték volna eleinket. Géza ismerte fel, hogy a magyar nép fennmaradásának feltétele a keleti vagy a nyugati kereszténység felvétele. Aztán István kialakította a katolikus egyházat, templomokat építtetett, térítő papokat hívott, és kötelezővé tette az istentiszteletet. A pogány szokások és a nomád életforma nem volt tartható, így választható opció sem.

"...és vesztegle a hold is..."*

Kopernikusz heliocentrikus világképét még könnyedén sikerült az elméleti kategóriába pofozni. Elfogadta, sőt tanította a keresztény egyház, mint matematikai modellt - ami éppen csak a számításokat könnyíti -, de mivel ütközött néhány ószövetségi passzussal, így valós tényként nem létezhetett a kor számára.

Később jött egy bizonyos Galileo Galilei, akit már nem volt könnyű meggyőzni arról, hogy a Föld nem is mozog, Perbe kellett fogni, ahol maga a pápa volt a főbíró. Végül csak arra ítélték, hogy mondja vissza a heliocentrikus világképre vonatkozó nézeteit, házi őrizetet kapott, és nem hagyták megjelenni műveit.

Inkvizícióval nehéz megállítani a Földet. Mert igazából a Föld kering a Nap körül. Óriási pech, mivel nemcsak a bolygónk mozog, hanem az olajár, gázár, búzaár, sőt még a klíma is változik.

A kozmikus hatalommal rendelkező spirituális akarat helyi képviselőinek, inkább ezeket kéne befolyásolni, ha állandóságra vágynak. Kicsinyesnek tűnik nekem, hogy holmi állami juttatások hosszútávú lekötéséért harcolnak, holott a forrásoldal és a hívők száma finoman szólva sem konstans.

A "történelmi egyházak" nem szeretik a változást, valójában kevesen, de attól még van. Ahol nincs sok hívő, nem tartanak hetente misét. Már nincs minden falunak saját plébánosa, papja, lelkésze, az állandóság valahol, valamikor megszakadt, ha egyáltalán volt. A hosszútávú kiszámíthatóság és a biztonság álom. A múlté a kötelező istentisztelettel, a tízeddel és az inkvizícióval együtt.

Világi tényezők törik kerékbe a vallásgyakorlás hagyományos kereteit. A napot pedig Józsué is csak Istennel tudta megállíttatni. Ő is csak egyszer: "És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr..."**

*   Józs. 10. 13.
** Józs. 10. 14.