A Századvég héten közzétett felmérése szerint a biztos pártválasztók 3 százaléka szavazna az MDF-re, a teljes népesség körében ez az arány még kisebb. Mi lehet az oka a népszerűség csökkenésnek?

2006. a közvélemény-kutatók csődje volt Magyarországon, úgyhogy helyén kell kezelni ezeket a számokat. A Szegedi Egyetemnek két héttel ezelőtt jelent meg egy kutatása, ami alapján az MDF most 9 százalékon áll, és mi magunk is hasonlókat mértünk. Persze nem szabad hátradőlni, sokat kell dolgoznunk. Abban hiszek, hogy a következetes politika meg fogja hozni a maga gyümölcsét. A politikus legnagyobb tőkéje, a szavahihetősége, a kiszámíthatósága és megbízhatósága. Lehet, hogy egy ideig még megmarad a hazai politikában a populizmus, és lehet például hirdetni egy szájból egyszerre kétfajta ellentétes gazdaságpolitikát, de hiszem, hogy megvan számlálva ennek az ideje. Ma már látható, iszonyú árat fizetett az ország a 2006-os ígéretlicitért, demagógiáért. A választókat nem lehet sokáig orruknál fogva vezetni. Az emberek rádöbbennek előbb-utóbb e felelőtlen politizálás árára, s akkor felértékelődik az MDF szerepe.



Mit gondol az előrehozott választások szükségességéről és esélyeiről?

A bársonyos semmittevésnél még az előrehozott választás is jobb lehet. Ma nem folyik érdemi kormányzás. Három hónapra a Parlament szabadságra ment csak azért, hogy a kormány kitalálja merre tovább, melyik úton... Jelenleg az MSZP és az SZDSZ kezében van a megoldás kulcsa, ám az Orbán-Fodor találkozó után kiderült nincs meg az SZDSZ-ben az elhatározás: először bíznak a kormányprogramban, aztán a szakértői kormányban, és csak legvégső esetben jöhet az előrehozott választás. Most úgy tűnik, a kormány mandátumának lejártáig nem sok esély van erre, s így ismét elvesztegetünk bő két évet. Erre pedig az ország ma nem ér rá. Úgy látom ez után a hat éves kormányzás után egy kemény és határozott konzervatív fordulatra lenne szükség a gazdaság, a környezetvédelem, és a korrupció területén.

Támogatnák az előrehozott választásokat?

Természetesen. Az MDF olyan programmal jutna be a Parlamentbe, ami véleményem szerint jelenleg egyedül jelent megoldást az ország bajaira. Amit a Nemzeti Adószabadság Programban megfogalmaztunk, az a gazdasági élet szereplőinek - és a fellendülésben érdekelt hozzáértőknek - elvárásait 60-80 százalékban fedi. A program sikerességét az is bizonyítja, hogy megjelenésével a politikai és gazdasági szereplők közti közbeszédet is meghatároztuk. Komoly vitasorozatot indítottunk el, mely erősen tematizálta a közbeszédet.

Az adórendszerrel kapcsolatban azért vannak különbségek a gazdasági szereplők elvárásai és az önök programja között.

Mi egykulcsos adórendszerben gondolkodunk, ők kétkulcsosban. Az elmozdulás iránya azonban ugyanaz: személyi jövedelemadó csökkentésre, járulékcsökkentésre van szükség. Ha a változtatás irányában egyetértünk, úgy a százalékok közös nevezőre hozása már egyszerű. Nem állhatjuk a versenyt a világgal úgy, hogy az elvonások nagysága kibírhatatlan, ezért a középosztály egy jelentős részét a leszakadás fenyegeti.

A szélsőségek felerősödése sokak szerint az ön által is említett kormányzati tehetetlenség tünete. Önök hogy kezelnék az elmérgesedő helyzetet?

Az MDF rendpárti. Olyan programmal bírunk, ahol az intézményekbe vettet bizalom különösen fontos. A szélsőségek azokat a bizonytalanságokat használják ki, ahol alapvetően egy rendre épülő társadalomhoz képest problémák vannak. Igaz, ezt a problémát, maguk is idézték elő. A gondot az okozza, hogy a bíróság, az ügyészség, vagy a rendőrség munkája lassan ellehetetlenül. Lassan ott tartunk, hogy egy rendőr bocsánatot kell kérjen a bűnözőtől. Aztán meg jön a Magyar Gárda, aki rendet tesz, mert nincs kemény rendőrségünk. Iszonyú nehéz feladat volt, a kilencvenes években politikamentessé tenni a rendőrséget. Most azonban próbálják szétverni a tekintélyét azzal, hogy ráolvassák az ilyen vagy olyan politikát.

Említette a Magyar Gárdát. Mi a helyzet velük?

Egy félkatonai szervezet felállításának egy demokráciában nincsen helye.



A szélsőségek feltűnését néhányan a szociális háló szakadozásának a jeleként értékelik. Önök hogyan alakítanának a sokat vitatott segélyezési rendszeren?

Már 2004-ben meghirdettük a Segélyért munkát programot. A Parlament többsége nem hajlott rá, mára már egy rendkívül jogos kérése ez a magyar társadalomnak. Sajnálom, hogy hagyják a jogalkotók, hogy a szélsőjobb rátelepedjen erre a kérdésre, és megpróbálják népszavazással kikövetelni a változtatást, miközben magam is látom, hogy a követelés alapja jogos, törvényt kell módosítanunk. Meg kell oldanunk azt, hogy a munkátlanságból eredő segélyeknél legyen egy meghatározott munkavégzési óraszám, nap- vagy hétszám, ami a kifizetés feltétele.

Bárhova nézünk emberi segítségért kiált a világ. Nem kell tehát arra gondolnunk, hogy a közmunka csak árokásást jelent. Ez lehet szociális otthonokban, civil szervezeteknél, vagy civil szervezeteken keresztül a privát világban, önkormányzatokban, de ezernyi helyen végzett akár karitatív tevékenység is. Ebbe diplomások ugyanúgy beletartoznának, mint a képesítés nélküli emberek. Az MDF szeretett volna egy rendkívüli ülést e témában, de a parlamenti többség elutasította az Országgyűlés összehívását.