"Gyermekáldás" a vadasparkban

A szitutunga Közép-Afrika mocsaras, vizes területein élő félénk antilopfaj. A Szegedi Vadaspark árnyas, fás kifutóján - amelyet egy pávával osztanak meg az antilopok - két tehén és egy bika élt. Május elején két egymást követő napon a nőstények egy-egy borjúnak adtak életet. A mintegy nyolc hónapos vemhesség ideje alatt a bika azonban "továbbállt", hogy más állatkertekben is gondoskodjon a szitutunga-szaporulatról.

A száz-százhúsz kilós antilopféle borjai rendkívül fejletten születnek, néhány pillanat alatt lábra állnak. Erre szükségük is van, hiszen természetes élőhelyükön olyan ragadozók fenyegetik őket, mint a krokodilok, a leopárdok, az oroszlánok vagy a nagyobb kígyók. A szegedi borjak immár hathetesek és vígan szaladgálnak anyjuk közelében a kifutóban.

Szintén jól érzi magát az a két japán makákókölyök, amely tavasszal látta meg a napvilágot a Tisza-parti városban. A Japán homokos tengerpartjain és erdőségeiben egyaránt honos főemlősféle vastag bundájának köszönhetően sikerrel alkalmazkodott a hideg, téli időjáráshoz, így egész évben látható a Vadaspark talán legtermészetesebb kifutójában. A szoros közösséget alkotó szegedi makákókolóniában nem ritka a kölykök születése, amelyeket sikerrel föl is nevelnek.

A legnagyobb meglepetéssel a görög teknősök szolgáltak. A hajdan elkobzott "csempészáruként" állatkertbe került páncélosokat nem tenyésztették, de nem is volt emberi beavatkozásra szükség, a nagy füves kifutóban bebizonyították, hogy nemcsak a mediterrán éghajlaton képesek szaporodni, hanem a zordabb honi klímán is. Az állatkert "hüllőóvodájában" így most tíz kisteknőst nevelnek.

Szintén a hatóságok foglalták le egykor azokat a vörös ásólúdakat, amelyek hét pingponglabda nagyságú fekete-fehér fiókát vezettek elő az egyik reggel. A szülők gondosan óvják kicsinyeiket, a közönség az egyik mocsaras kifutóban láthatja őket.