Reformálni kell a játékvezetést?

Gyökeresen nem. Finomítani mindig kell rajta, nekem is vannak ötleteim — ráadásul gyakorlatiak —, sok másnak is vannak ötletei. De nem hiszem azt, hogy nekem igazam van, ez csak a véleményem. Szememre vetették, hogy merek ilyet mondani. Úgy merek, hogy nekem ez a véleményem.

Milyen benyomásai vannak a mostani játékvezetői garnitúráról?

Összességében azt tudom mondani, hogy semmi extra. A kérdéses meccs játékvezetője (Peter Fröjdfeldt) azonban több komoly hibát is elkövetett ezen kívül. Nem adott meg egy büntetőt a hollandoknak, nem adott meg egy büntetőt az olaszoknak, azonban nem hiszek abban, hogy emiatt kaptak volna ki az olaszok.

Tehát védeni kell a bírókat?

Én mindenkit arra kérek, fogadja el a játékvezető ítéletét, mert kétes esetekben annak a véleményét kell elfogadnunk, aki ott volt. Viszont ahol egyértelmű a hiba, ott nem szabad a játékvezető mellé állni. Sokan azt is fölvetették, hogy persze, most a véleményemet azért mondtam, mert már kívül vagyok. Nem. Ma is azt mondom, ha kritikus szituáció van, amit nem lehet egyértelműen meghatározni, tessék meghagyni a játékvezetőnek a döntés jogát. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy les volt-e, vagy sem, akkor azt kell elfogadni, amit a játékvezető dönt

Kit látna szívesen a döntő bírájaként?

Nem láttunk még minden játékvezetőt. Az sem biztos, hogy aki eddig jól fújt, az nem fog hibázni, aki pedig eddig rosszul működött, nem kizárt, hogy feljavul. Pont ugyanúgy működik ez, mint a csapatoknál: a törökök első meccse után például nem gondoltam volna, hogy tudnak úgy is játszani, mint a svájciak ellen. Ugye milyen szép a futball? Az első meccs után azt mondtam: ezek, jobb, ha már most pakolnak! Tegnap aztán az utolsó utáni másodpercekben meg — szerintem teljesen megérdemelten — nyertek Svájc ellen, mert abban a periódusban többet tettek a győzelemért. Persze az biztos volt, hogy az iksz egyik csapatnak sem olyan haj de jó eredmény. El akarták dönteni. Volt két kontra, Volkan Demirel kétszer védett óriásit. És mi lett belőle? Kontrából kaptak gólt a svájciak. Most akkor vitatkozzunk azon, hogy melyik csapat érdemelte meg a győzelmet?

Ne! Inkább beszéljünk az ideális játékvezetőről!

A tegnapi meccsen például a görög játékvezető, Vasszarasz által adott előnyszabály egy klasszikus, gyönyörű döntés volt. Ezt kell mutogatni, ezt a játékvezetői felfogást. A játékvezetésben nem az a nagyon nagy dolog, hogy valaki jól ítél meg egy bedobást. Kit érdekel? Nulla. Az a nagy dolog, ahogy gyönyörűen megvárta, hogy előnyt adhat-e. Adott. Jobbra ki a labda, bepassz, jött Cristiano Ronaldo és gól. Ha belefúj a mai napig nem tudjuk, mi történik. Akkor sem dobhat rá senki követ, ha ott megállítja a játékot, mert egy elég komoly szabálytalanság volt. Ezek a játékvezetői finomságok, ahonnan én mérem a bírók felfogását, gondolkodását. Nekem ez a valami. Mert szerintem a játékvezetők ars poeticája mindig az kell legyen: segíteni a játékot a lehető legjobb tudásával és a lehető összes eszközzel, ami a játékvezető kezében van. Én is így működtem mindig. Nálam az a jó bíró, aki ezt az utat követi. Minden idegszálával arra összpontosít, hogy tud legjobb szórakozást nyújtani a szurkolónak.

Reméljük, csupa ilyen bíróval találkozunk a torna hátralévő részében. Apropó, mely csapatot tippeli az Európa-bajnokság győztesének?

Nem olyan egyszerű ez. Akit jónak tartunk, betlizhet, akivel meg számolunk, az bukhat. Azért reálisan azt látom, hogy a portugál, német, spanyol, holland csapat közül győzhet valamelyik.