Tényleg nem a méret a lényeg

Egy átlagos férfi élete során nagyjából 525 milliárd spermiumot állít elő, amelyek közül egy hónap alatt körülbelül egymilliárd pusztul el. Egy egészséges felnőtt egyetlen magömlés során 40 millió - 1,2 milliárd hímivarsejttől szabadul meg. Ezzel szemben a nők körülbelül 2 millió elsődleges tüszővel születnek, de életük során csak mintegy 450 érett tüsző bocsát ki megtermékenyítésre alkalmas petét.

A látványos ellentét elsődleges oka a törzsfejlődésben keresendő, egészen pontosan a férfiak közötti versengésben. Az evolúciós versenyfutásban a hímek célja minél több utód nemzése, és mivel számos fajnál a termékeny nőstények több hímmel is párosodnak, utóbbiak közül a legtöbb spermiummal rendelkezőnek van a legnagyobb esélye az apaságra. A kevés hímivarsejttel rendelkező egyedek gyakrabban vallanak kudarcot, így génjeik feledésbe merülnek.

Ez önmagában nem magyarázza meg a fajok közötti eltéréseket, amely a főemlősöknél világosan megfigyelhető. A jelenség oka az eltérő csoportszerkezet: ha egy domináns hím uralja a háremet, és távol tartja a riválisokat, akkor nincs szüksége nagy mennyiségű spermiumra a sikerhez.

Pontosan ez jellemző a gorillákra, amelyek hímjeinek heréi kifejezetten kicsik a testtömegükhöz képest. A skála másik végén a lazább csoportszerkezetben élő csimpánzok vannak, amelyeknél rövid idő alatt számos hím párosodik a fogamzóképes nőstényekkel. Ilyen körülmények között a spermák száma a döntő tényező, ezért az összes főemlős között a csimpánzok heréi a legnagyobbak - a testtömeggel arányosítva 15-ször méretesebbek a gorillákéinál.

Az emberek nagyjából középen helyezkednek el a két szélsőség között, a testtömegek eltérését figyelembe véve a férfi here két és félszer felülmúlja a gorillaherék méreteit, de hatszor kisebb a csimpánzokéinál.

Ennek alapján néhány kutató megkérdőjelezi, hogy a spermiumszám valaha is döntő volt-e az ember evolúciója során, vagy azt állítja, hogy a viszonylag nagy herék egy jóval korábbi törzsfejlődési szakaszból maradtak meg.