"A légszennyezettség alapvetően káros, de ebben az esetben a levegő tisztulása ironikus módon az Amazonas pusztulásához vezethet" - mondta Peter Cox professzor. Az Exeteri Egyetem éghajlatkutatója és munkatársai számítógépes modellvizsgálattal készítettek előrejelzést a klímaváltozás várható hatásairól a brazil őserdő térségében. Eszerint 2025-ig minden évben megismétlődhet a 2005-ös nagy aszály, 2060-ig pedig tízből kilenc évben fordulhat elő súlyos szárazság. Ez bőven elég ahhoz, hogy szavanna legyen az esőerdőből - mondta Cox.
Az ipari forradalom előtt az Amazonas-menti őserdő sokkal kevésbé volt sérülékeny, most viszont évről évre nagyobb az aszályveszély. Az évszázad közepe tájára jósolt végleges őserdőpusztulás oka az üvegházhatású gázkibocsátás növekedése, ami a kéndioxid-kibocsátás csökkenésével párhuzamosan zajlik - áll a tanulmányban.
A magyarázat szerint a hetvenes-nyolcvanas években a légköri aeroszol - apró, szemcsés anyagok, mint például a kéndioxid - magas koncentrációja az iparosodott északi félteke felett fékezte a globális felmelegedést. Az aeroszolok ugyanis visszatükrözik a rájuk tűző napsugarakat, amelyek így nem melegítik a bolygó felszínét. Az egyébként erősen környezetszennyező anyagok használatának szigorítása - így a széntüzelésű erőművek kéndioxid-kibocsátásának visszafogása - az aeroszolkoncentráció visszaeséséhez vezetett, ami viszont az Atlanti-óceán északi részén a felszíni vizek melegedését hozta magával, ez pedig alapjaiban formálja át az Amazonas térségének időjárását.
Ahogy tehát tisztul a levegő, az üvegházhatású gázok miatt pedig halad előre a globális felmelegedés folyamata, az őserdő végveszélybe kerül. "Az Európában és Észak-Amerikában csökkenő kéndioxid-kibocsátás hatására melegedik az Atlanti-óceán északi része és egyre északabbra tolódik a trópusi esőzóna, ennek következtében pedig meredeken emelkedik a valószínűsége annak, hogy gyakrabban fordulnak elő súlyosan aszályos időszakok az Amazonas mentén" - mondta Peter Cox.
Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testület (IPCC) tavalyi jelentése szerint a globális felmelegedés miatt a dél-amerikai esőerdők vidéke öt évtizeden belül száraz éghajlatú, a szavannához hasonló tájjá változhat.
A fakitermelés, a mezőgazdasági termelésbe bevont terület növekedése és a településfejlesztés miatt egyre nagyobb méreteket öltő erdőirtás felelős a globális szándioxid-kibocsátás 20 százalékáért. Az erdőpusztítás így a fosszilis üzemanyagok használata után a második helyen áll a globális felmelegedést okozó tényezők sorában.
