A szörnyű betegségek nem válogatnak. Egyformán szólítanak el az életből, édesapákat, édesanyákat, nagyszülőket, gyerekeket legyen az híres, vagy egy hétköznapi ember. Nem válogatott a rák akkor sem, amikor Antal Imre szervezetét támadta meg és akkor sem, amikor Déri Jánosét. Antal Imréről még nincs díj elnevezve (de biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz), viszont a Déri János-díj már 15 éve létezik.

A díjat az 1992-ben, 41 évesen elhunyt Déri János szerkesztő-riporter, humorista, televíziós és rádiós kollégái alapították. A kiváló tévés emlékét ma is őrzi az Április 14. Alapítvány és a Déri János-díj, amelyet minden évben olyan sokoldalú, kimagasló közéleti szereplőknek adományoznak, akik marandót alkottak pályájuk során, több műfajban sikerült maradandót alkotni, csakúgy, mint a díj névadójának.

A díjat ugyan hagyományosan Déri születésnapjához közeli időpontban szokták átadni, de az elismerés így is meglepetésszerű volt: Fodor János azzal nyújtotta át az egyforintost mintázó érmet, hogy Déri János minden bizonnyal elégedett, ha egy felhőről lepillant.

A Kultúrház csütörtök esti adása képekben is beszámolt a díjátadásról. Nem kellett szakavatott szemnek lenni, ahhoz, hogy a néző is meglássa Rózsa Péter meghatottságát. A műsorvezető kiemelte: fájlalja azt, hogy a díjat annyi jeles személyiség mellett Antal Imre már nem kaphatta meg. Mint ismert a népszerű tévés, mindenki Imruskája a napokban hunyt el súlyos betegségben.

Az idei év díjazottját, Rózsa Pétert kértem meg egy kis múlt idézésre, vagy ha úgy tetszik emlékezésre.

Gratulálok a Déri-díjhoz. Meglepte az elismerés?

Köszönöm szépen. Igen, nagyon. Én biztos nem adtam volna magamnak.

Miért nem?

Ezt nem tudom, de az ember magát és a munkáit másképpen látja. Talán ezért.

Önök jó barátságban voltak Déri Jánossal. Hogyan emlékszik vissza a közös időszakra?

Sajnos csak rövid ideig tartott ez a barátság. Viszonylag későn kerültem a televízióhoz. 1989-től voltunk jó kapcsolatban, aztán a végén már nagyon szoros barátságba kerültem vele. Kölcsönösen tiszteltük és szerettük egymást, ez biztos.

Milyen embernek ismerte meg?

Olyannak, amilyen kívülről, a tévén keresztül nem látszódott. Ő egy hipergyors agyú ember volt, ez lehetett látni. Ezen kívül egy nagyon mélyen érző, érzékeny ember, miközben robbanékony természete volt. Az a néhány ember, akiket ő tisztelt és szeretett az jelentette neki a mindent. Egy kívülálló nem ezeket gondolta Déri Jánosról. Annak idején, mikor még én is csak a képernyőről ismertem meg sem fordult a fejemben, hogy ő ennyire szerethető ember.

Egy könyvet is írt róla, ezt mi ihlette?

Igazából semmi. Ez egy kiadói felkérés volt. Sokáig gondolkoztam, hogy tudok-e én ilyet, de aztán örömmel tettem neki eleget. Nagyon sok beszélgetést készítettem rengeteg emberrel, persze sokkal kevesebbel, mint amennyivel kellett volna, mert nem lehetett ezt már tovább fokozni. Ebből összegyúrtam egy képet, és amit én írtam meg, az inkább a korszak néhány apró észrevétele. Arról a korról, amiben együtt szocializálódtunk. Ez volt bennünk az, ami nagyon közös volt. Közösen dolgoztuk fel az életünk tapasztalatait, körülbelül ugyanazokat éltük meg, és ugyanúgy.

Jelenleg a Kultúrház című műsort vezeti a Magyar Televízióban. Milyen típusú műsort vezetne még szívesen?

Politikai jellegű vitaműsort. Mint amilyen a Kedd 21 volt. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató és provokatív. Bepillantást enged a kulisszák mögé, politikáról és politikusokról szól. Az ilyesmi közel állna hozzám.

A kereskedelmi csatornák sosem vonzották, nem szeretné ott is kipróbálni magát?

Nem. Jól érzem magam a Kultúrházban. Egy élő, igényes és főleg értékes műsor, ami a kereskedelmi adók műsorképébe nagyon nem illik bele.

A Szegedi Tudományegyetem Budapesti Médiaintézetében az oktatásba is belekóstolt. Közel áll önhöz a tanítás?

Ezen így még nem is gondolkoztam. Nem a klasszikus tanárként működök, mert nincs tudományos végzettségem hozzá. Gyakorlatvezetőként dolgozom, tehát azt a tudást kell átadnom, aminek a birtokában vagyok, és nap, mint nap gyakorlom én is. Hogy ez milyen intenzitással sikerül, azt már a diákoknak kell eldönteni.