Belföld

Fodor: merre tovább, SZDSZ?

Szerda este Fodor Gábor volt a Liberális Fiatalok Egyesületének vendége. A Merre tovább SZDSZ? című rendezvénysorozat harmadik részének témáját leginkább a jelenlegi helyzet szolgáltatta: a koalícióból való kilépés és egy várható tisztújítás az SZDSZ-ben.

Az egyik legnagyobb érdeklődés azt a kérdést övezte, hogy Fodor Gábor mennyire ért egyet a koalícióból való kilépéssel. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter válaszában elmondta, hogy most a helyzet olyan, amiben kényszerek hatnak, és ezeket tudomásul kell venni. A választóiktól arra kaptak felhatalmazást, hogy kormányozzanak, és ezt jól tegyék. Ez a dolguk, miniszterként igyekszik is ezt végezni. De látni kell, hogy semmilyen koalíciót nem lehet a végsőkig fenntartani. Jöhetnek olyan pillanatok, amikor az embernek azt kell mondani, hogy ne tovább, ha a saját programjának és elveinek feladására kényszerítik. A miniszterelnök kijelentése olyan szituációt alakított ki, hogy az SZDSZ-nek kemény választ kellett adnia. Az, hogy egyoldalúan kezdeményezte egy SZDSZ-es miniszter felmentését, nem fér bele egy jó koalíciós együttműködés illemkódexébe. Lehet egy miniszterelnöknek véleménye a saját minisztereiről, de egy koalícióban tanácskozni kell egy ilyen döntésről a partnereivel.

Később Fodor egy hallgatói kérdés kapcsán még hozzátette, hogy Gyurcsány Ferenc részéről komoly politikai hibának tartja szombati bejelentését. Ha az SZDSZ nem ad erre kemény választ, annak az lett volna az üzenete, hogy „szinte mindent meg lehet tenni a párttal”. A történetnek azonban van egy másik része, hiszen tartoznak a választóiknak a felelős politizálással, ez az országért érzett felelősséget is jelenti. Tehát világossá kell tenni, hogy az SZDSZ a kilépésig is elmehet, nagyon közel is vannak hozzá; nem nagyon látni most olyan megoldást, ami a koalíciónak a fenntartását eredményezheti. (Később hozzátette, hogy jelenleg 10 százalék esély lát a koalíció megmaradására). De a végsőkig kell keresni egy ilyen megoldást, az ország és az SZDSZ érdekében. Nyilván senki nem akar előrehozott választásokat, mert az országnak ez nem érdeke. Lehet kisebbségben is kormányozni, bár az óriási kockázatokkal jár. A lehetséges változatokat mind mérlegelniük kell. Ameddig lehet, addig megoldást kell keresni.

A következő kérdező Ónody Tamás frappáns hasonlatával nyitott a kompromisszumok ábrázolására. Eszerint az egészségügyi reformban képviselt álláspontokat városokkal helyettesítjük, akkor az SZDSZ eredetileg Bécs és az MSZP Budapest. Ehhez képest kötötték a Győr kompromisszumot. Mára annyit változott a helyzet, hogy a főváros határánál állna a koncepció. Felmerül a kérdés, hogyha ennek ellenére az ország érdekében a koalícióban marad az SZDSZ, akkor saját érdekeinek tesz ellenére. Párhuzamként az 1994-ben kötött koalíciót hozta fel a kérdező.

Fodor válaszában kiemelte, hogy az ország érdeke a politikai stabilitás és kiszámíthatóság a káosszal szemben. De az SZDSZ nem mehet el odáig, hogy saját magát feladja. Azt a pontot kéne megtalálni, ami az ország érdekének is eleget tesz, és mégsem jár önfeladással. Nem is bocsátkozott további találgatásba ezzel kapcsolatban. Fodor szerint ’94-ben helyesen döntött az SZDSZ. Akkor, négy évvel a rendszerváltás után jött volna egy posztkommunista kormány, egy olyan helyzetben, amikor az országnak borzasztóan nagy szüksége volt arra, hogy külföldön elismerjék és segítsék. Emlékeztetőül: nagyon komoly gazdasági krízishelyzet volt, Mexikóhoz hasonlították akkoriban az országot. Akkor felelős döntést hozott az SZDSZ, bár szűk pártérdekei nem kívánták volna a koalíciót. Azért mentek mégis bele, mert úgy ítélték meg, hogy egyedül az MSZP nem tudta volna megcsinálni a szükséges reformot. Többek között azért sem, mert rendkívül megosztottak voltak akkor a szocialisták. A hibát ott követte el az SZDSZ, hogy amikor a program jelentős része megvalósult, nem volt elég bátorság benne ahhoz, hogy felálljon. De a helyzet annyiból más volt, hogy az MSZP-nek 54 százaléka volt a parlamentben, addigra amit akartak, már elérték. A programjuk megvalósult, az országot elfogadták. Nem a politikai válság volt az alternatíva. Most a parlamenti matematikában is más a helyzet. Nagyon nehéz helyzetben van az SZDSZ: nem adhatja fel magát: ragaszkodnia kell a programjához, a becsületéhez. Viszont a másik oldalon ott van a felelős politizálás súlya a vállukon.

Az egyik hallgató rákérdezett arra is, hogy a hangnembeli különbség, amit Fodor képvisel a koalícióval kapcsolatban, nem lehet-e egy elnökválasztási kampány része már. Fodor válaszában kitért arra, hogy józanságban szeretne versenyezni, ha van ilyen kategória. Most mindkét pártban olyan helyzet van, hogy egymás szidásával rendkívül könnyű népszerűségre szert tenni. Egy felelős politikusnak ennél tovább kell látnia. Azért ez egy nagyon nehéz ügy, nem könnyű megoldást találni, ehhez az útmutató az ország érdeke kell, hogy legyen. Egy előrehozott választás kétharmados Fidesz győzelmet hozna. A kormánypártokra nézve a közvélemény-kutatások alapján lehet látni, hogy mi várna. Hangsúlyozta: a magyar demokrácia számára nem lenne jó, ha egy politikai tömörülés elérné a kétharmados többséget, nem pusztán az MSZP és az SZDSZ érdeke, hogy kicsit megerősödjenek.

A lemondási nyilatkozat aláírási mizériája kapcsán Fodor elmondta, hogy természetesen ő is megszavazta az SZDSZ döntését, és fel se merült benne, hogy ezt ne hajtsa végre. A papíraláírásokkal kapcsolatban azonban kihangsúlyozta, hogy nagyon fontos, hogy ne lehessen visszaélni vele. Jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy már ez is kérdéssé tud válni. Természetes, hogy tartja magát a párt döntéséhez.

Az SZDSZ-ben várhatóan nyáron tartott elnökválasztás kapcsán elhangzott a kérdés, hogy elképzelhetőnek tart-e egy harmadik, konszenzusos elnökjelöltet. Fodor válaszában kitért arra, hogy ő mindig annyit szokott mondani, hogy vállalja a megmérettetést, és kellő időben meghozza azt a döntést, ami az SZDSZ érdekében áll. Nem fél a megmérettetéstől; úgy látja, hogy nagyképűség nélkül büszke lehet az elmúlt évi teljesítményére, hiszen ezzel az országot és az SZDSZ-t is szolgálta. Jelen pillanatban nem lehet kisakkozni, hogy mi a legjobb a liberális pártnak. Nem ragaszkodik sem miniszteri székéhez, és úgy sem gondolja, hogy az a sorsa, hogy ő legyen az SZDSZ elnöke. Ha kell, vállalja. De ha tudnak olyat találni, akiben az SZDSZ meg tud egyezni és vállalható ember, akkor odaáll mögé.
@@

Természetesen az egészségügyi reform is szóba került a beszélgetés során. Fodor itt emlékeztetett rá, hogy a politika arról szól, hogy meg tudnak-e győzni másokat a saját igazukról, és hogy eközben képesek-e olyan kompromisszumokat kötni, hogy az igazságuk magva megmaradjon, és mégis szélesebb körű konszenzus alakuljon ki. Arra, hogy mi az a kompromisszum, amit még meg lehet kötni, és mi járna már önfeladással, nincs általános szabály. Nagyon fontos fordulópontot jelent a népszavazás. Bármit is gondolnak a programról, bármennyire is a verseny hívei, látniuk kell a választók által meghozott döntést. Ez világossá tette, hogy változtatni kell az irányon, amit eddig követtek. Erre kell megtalálni azt a közös utat, ami még belefér az elveikbe, de megfelel annak, amiről az emberek döntöttek. Egy demokratikus politikusnak tudomásul kell vennie a nép akaratát, nem megsértődni és duzzogni.

Szóba került az SZDSZ belső konfliktusa is. Fodor újra leszögezte, hogy fontos egy tisztújító küldöttgyűlés tartása. Nem akar belemenni semmilyen méltatlan vitába, azonban kihangsúlyozta, hogy az elmúlt hetek azon nyilatkozatai, amelyek arról szóltak, hogy Fodor hívei csalásra biztattak volna, nem felelnek meg a valóságnak. Ezt a hamis interpretációt nem fogadja el. A bizottság jelentése világossá tette, hogy nem lehet megállapítani, hogy ki kire szavazott. Akármi is az igazság, a megoldás az lehet, hogy tiszta vizet öntenek a pohárba; saját becsületüknek tartoznak ennyivel. A fő kérdés viszont az SZDSZ politikája: hogy jó úton jár-e, elérte-e a kitűzött célokat. Fodor véleménye szerint változtatni kell a párt politikáján. Fontos az alapszabály-módosítás is, hogy még egyszer ne történhessenek olyan visszaélések, mint a tavalyi küldöttgyűlésen.

Fodor kiemelte azt is, hogy nem lenne szabad a két koalíciós pártnak azon vitatkoznia, hogy ki mennyire felelős a kialakult helyzetért. Látni kell, hogy kompromisszumos megoldás született, például az egészségügyi reform kapcsán is. A felelősség közös, már csak azért is, mert közösen szavazták meg a parlamentben. Nem lehet eljátszani, hogy ez csak az SZDSZ ügye volt.

A közönség soraiból érkező egyik kérdés kapcsán Fodor elmondta, hogy a hitelességet a magyar politikai élet központi problémájának tartja. A magyar választásokat általában azért szokták elveszíteni a kormányok, mert a hitelességüket veszítik el. A koalíciónak 2006-ban azért sikerült újra győzni, mert egy miniszterelnök-váltás után az új jelölt hitelesebbnek tűnt, mint az ellenzék vezetője. Mit jelent a hitelesség? Hogy a választók elhiszik, hogy a tettek és a szavak összhangban vannak. Ezen a területen óriási vesztesége van a koalíciónak, és ez a folyamat már az őszödi beszéd előtt elindult. Az is ezt mutatta, hogy közvetlenül a választások után szokatlan módon nem nőtt a kormányzó pártok népszerűsége. Fodor szerint hitelvesztésen ment keresztül a miniszterelnök, az MSZP és az SZDSZ is, ilyen szempontból önkritikusnak kell lenniük. Saját hibáik közül Fodor említette a 2006. október 23-i események után történteket. Kiemelte, hogy egy olyan párt, amely a jogállami normák következetes érvényesítése mellett tör lándzsát, nem teheti meg, hogy a rendőri vezetők kitüntetése mellett kardoskodik. Ez ugyanis óriási hitelvesztést jelent.

Fodor hozzátette, hogy egy héttel ezelőtt még azon a véleményen volt, hogy a koalíció számára nyitva áll a győzelem lehetősége, de csak a hitelesség visszaszerzésével. Mostanra változott a helyzet. Éppen egy bizonyítványt állítanak ki magukról, hogy képes-e ez a két párt kormányozni az országot.

Az SZDSZ jövőjével kapcsolatban elmondta, hogy a legfontosabb, hogy növeljék a párt támogatottságát. Erre útként azt jelölte meg, hogy a liberális politikai eszmerendszert kell újragondolni és újradefiniálni. Négy területet emelt ki. Egyrészt a jogállami normákhoz való ragaszkodást, hiszen emberi jogok gondolata a fundamentuma az SZDSZ-nek. Másrészt fontos a hiteles gazdaságpolitika, cikkcakkok nélkül, ugyanis a múltban ez volt az SZDSZ egyik legkomolyabb erénye. A harmadik fontos kérdés a közélet tisztasága. A negyedik a különböző új eszmék és új irányzatok integrálása a párton belül.

Ennél az utolsónál külön elidőzött, példaként említve a környezettudatos gondolkodásmód megerősítését, és ennek az SZDSZ-hez kötését. Fodor szerint ez az SZDSZ szempontjából kulcsfontosságú ügy. Nagyon sokakat érdekel, hogy mi lesz a jövőnkkel, gyermekeinkkel, unokáinkkal és a környezetünkkel. Az SZDSZ, ha ki tudja alakítani magáról azt a képet, hogy ez az a párt, amelyik a legkomolyabban veszi a környezettudatos értékrendet és gondolkodásmódot, akkor egyúttal egy modern irányba tudja a liberális gondolatot tágítani, és támogatói körét növelni. A környezettudatosságot Fodor olvasatában a hagyományos liberális gondolattal a felelősség kategóriája köti össze. Régen is ezt mondta az SZDSZ: „hiszünk a felelős egyénben”, aki saját magára és sorsára vonatkozóan felelős döntéseket tud hozni. Nem gondolják, hogy atyáskodni kell felette vagy alattvalóként kezelni. A zöld gondolatban ugyanez a felelősség van jelen arra vonatkozóan, hogy a körülöttünk lévő világot rendben adjuk át az utódainknak. Ez lehet az egyik kitörési pont az SZDSZ számára. De persze nem ez az egyetlen recept. Más utat is kell keresni.

© 2026 Hírextra. Minden jog fenntartva.