Clarke az 1940-es években - általános megütközést keltve a szakértők körében - azt mondta, 2000-ig az ember elér a holdra. Tavaly decemberben, 90. születésnapján az író barátaihoz intézett üzenetében többek között azt mondta, életében szeretett volna bizonyítékot látni arra, hogy léteznek földönkívüliek.
A nyugat-angliai Mineheadben született Clarke a II. világháború alatt rádiósként szolgált a brit királyi légierő kötelékében. A háború után folyt bele a brit bolygóközi társaság munkájába, e fórumon terjesztette elő ötletét többek között a távközlési közvetítőállomásként funkcionáló geostacionárius műholdakról, évtizedekkel azelőtt, hogy az ilyen szerkezetek működése valósággá vált volna.
Az űrutazásról szóló - a sci-fi műfajon kívüli - munkáival és földrajzi felfedezéseivel a tudomány világában is tiszteletet vívott ki; 1976-ban az amerikai repülési és űrhajózási intézet tiszteletbeli tagjává választotta.
Egy a gyermekbénulás késői következményeként fellépő betegségben, úgynevezett post-polio szindrómában szenvedő, s emiatt kerekes székbe kényszerült író mégis talán a 2001: Űrodüsszeia című regény szerzőjeként marad meg a legtöbb ember emlékezetében; a könyvből 1968-ban Stanley Kubrick készített kultikussá vált filmet.
