"Óceánjáró luxushajókra munkavállalókat keres amerikai cég". Ilyen és ehhez hasonló álláshirdetéssel gyakorta találkozik a magyar munkakereső, akit tisztes jövedelemmel, szakmai és nyelvi képzéssel csábítanak az amúgy is szegényes álláskínálatú honi munkaerőpiacról a tengerek izgalmasnak vélt világába.
Bátorság, kalandvágy, kilátástalannak tűnő hazai élethelyzet, netán mindazok összessége ösztönzi-e a jelentkezőket, hogy nekivágjanak az ismeretlennek? S valóban azt a lehetőséget kapják a hosszú hónapokig tartó vízi szolgálattól, amit remélnek?
A kaposvári Neményi Balázs nyolc hónapos szerződése lejártával, egy újabb turnus vállalása előtt tölti "szabadságát" itthon. Háromféle szakképesítéssel - élelmiszeripari, környezetvédelmi és műszaki végzettséggel, biztos állás hiányában - gondolta úgy, hogy nekivág a világnak, azzal a reménnyel, hogy a hajón sikerrrel végzett munka jó referenciát jelent majd a további karrierépítéshez is.
- A nyelvi, kommunikációs és pszichológiai alkalmasság kiszűrése után angol nyelvi kurzusok, tréning és szakmai képzés következett, majd a sikeresen záróvizsgázó mintegy félszáz munkavállalót több luxushajóra osztották el - meséli a 28 éves fiatalember.
Sokan kiesnek a rostán már az alkalmasság vizsgálatakor, hiszen a több hónapos óceánjáró munka pszichikailag, fizikailag is próbára teszi a szervezetet. Fontos szerep jut a kapcsolatteremtő készségnek, mivel számos nemzet több tízezer utasával kell megfelelően kommunikálni.
A felszolgálónak jelentkezett Balázs állása a legjobban fizető munkakörök közé tartozik, noha a hatalmas úszó szállodában számos szakma képviselője talál munkát, a masszőrtől a takarítón át az informatikusig.
- Az esetünkben közepes méretűnek tekinthető hajó 18 szintjén mintegy 3200 utas töltheti egy turnusban a 10-12 napos vakációt, és valódi szállodai ellátással, jakuzzikkal, éttermekkel, bárokkal, edzőtermekkel felszerelten szelik a tengereket, amíg a következő célállomást el nem érik. Az óceánjárók azt a fajta turizmust kínálják, hogy a világ több pontján megismertetik a vendégekkel a tájakat, városokat. Az európai túrán a Velencéből induló csoport tagjai Görögország, Törökország szépségei mellett az olasz és francia Riviéra és Spanyolország partszakaszát is megcsodálhatják. Az amerikai út Barcelonából indul, húsznapi hajózás után a Bahamák, Kuba, Hawai, Miami, Mexikó látványosságaival ismerkedhetnek, melyeket - ha éppen szabadidejük engedi - a személyzet tagjai is körbejárhatnak. A változatos világlátás így ellensúlyozhatja azt az embert próbáló nyomást, melyet a folyamatos, napi 12 órai munka, valamint a néha húsz napon át tartó bezártság okozhat a hatalmas fémszerkezetben, a luxushajóban, ahonnan visszaút nincsen - magyarázza Neményi Balázs. - Akik a szerződésben aláírt hónapokat bármilyen indokkal meg akarják szakítani, Európában még egyszerűbben megtehetik, de Amerikából már meggondolandó lenne az ezer dolláros útiköltséget is vállalva hazautazni. Mindig akadnak, akik feladják idő előtt, mások viszont - akár öt-tíz éve már - kisebb megszakításokkal úgy térnek vissza a hajókra, hogy állandó munkahelyüknek tekintik őket.
Hogy ki miként bírja lelkileg a speciális munkát, az Balázs szerint a fejben dől el; ha erős az elhatározás, mentálisan egészségesek maradnak, és tisztes pénzt kereshetnek a munkavállalók. Amely összeg nemcsak az ázsiai személyzet számára jelent kitörést, hanem a magyaroknak is - legalábbis az euró hazai bevezetéséig. Az amerikai 10 napos, ám keményebb munkáért ugyan némileg kevesebbet fizetett a cég, mint az európai túráért, de átlagosan így is a kezdetben ígért havi nettó 300-350 ezer forint vándorolt a zsebbe.
De milyen beruházással jár kezdetben a hajós munka elnyerése? Az angol nyelvi tanfolyamok, a szakmai felkészítés és a vizsgák, valamint a munkaadó cég közvetítői, szervezői díja összesen mintegy 230 ezer forintba kerül. Tanácsos itthon megvásárolni a kötelező színű cipőt, zoknit, egyéb ruházati terméket.
A "hajózók" egymás közt "speciális légiónak" hívják a luxushajón nyolc hónapig egyhuzamban, egy zárt, ugyanakkor folyton változó környezetben végzett munkát. A 3 és fél ezer vendéget kiszolgáló, mintegy 1200 főnyi személyzet éjjel-nappal készenlétben áll, műszakonként változó időtartamban. A nemzetközi csapatban általános elvárás, hogy egységesen angolul beszéljenek egymás között is, néha azonban bábeli a zűrzavar a spanyol, olasz, thaiföldi és egyéb szófoszlányok rengetegében.
S hogy épülhet-e a speciális kiképzés során a munkavállaló? Balázs szerint a hosszú hónapok személyiségében és fizikumában erősebb, széles világlátású, alaposabb nyelvismerettel és szakmaisággal bíró embert faragnak a katonaságot többnyire csak hírből ismerő fiatalokból. Maga is tervezi, hogy rövidesen újabb, hat hónapos útra jelentkezik, referenciái készen állnak. A hajóút végén ugyanis mindenkiről részletes véleményt, osztályzatokat adott a cég menedzsmentje, értékelve az emberi és szakmai hozzáállást is.
