Mindenkinek van védőszentje

Kevesen tudják, hogy a keresztény hagyomány szerint minden embernek van egy védőszentje. A névnap tulajdonképpen ezeknek az égi pártfogóknak az ünnepe. Ők azok, akikhez valamely vallási, gazdasági, szociális szándék támogatásáért fordulhatunk, tulajdonképpen az ő védelmük alatt állunk halálunk pillanatáig.

De nemcsak az embereknek, hanem a településeknek, országoknak, csoportosulásoknak is vannak védőszentjei. Általában nem véletlenek ezek a kötődések. Mindig olyan szent életű ember az adott csoport oltalmazója, akinek például tettei, foglalkozása, összefüggésbe hozható vele.

Magyarország oltalmazója például Szent István király, aki halála előtt felajánlotta az országot Szűz Máriának, Jézus édesanyjának. Egyiptom és Velence védőszentje Szent Márk evangélista. A tűzoltókat Szent Flórián védi a veszedelmektől, az orvosokat Szent Borbála, akinek támogatását tűzvészkor és villámcsapás ellen is kérhetjük.

Sőt, még a modern kor vívmányai is „büszkélkedhetnek” ilyen égi segítőkkel: az internetet Sevillai Szent Izidor oltalmazza. Ugyanannak a dolognak egyszerre több patrónusa is lehet, és fordítva: egy védőszent akár többféle feladatot is elláthat. Szent Apollónia például a fogorvosok és a fogfájósok védőszentje is egyben.

Szent Balázs püspök a torokbajtól védi az embereket. A katolikus hagyományban él még az úgynevezett balázsolás vagy Balázs-áldás, amikor a templomban a pap Szent Balázs oltalmát és közbenjárását kéri a hívekre, hogy megóvja őket a torokkal kapcsolatos betegségektől. Azt sem nehéz kitalálni, mikorra esik ez a nap: természetesen február 3-ára, Balázs névnapra.