Tét és Esztergom – vér, tűzharc, ámokfutás

A reformgondolatok közvetlen kiváltó okát az elmúlt hetek véres rendőri incidensei jelentették, a téti, majd a tragikus esztergomi lövöldözés. Mint emlékezetes, január közepén Téten egy antiszociális, gyenge idegzetű férfi munkahelyének elvesztése miatt súlyosan bántalmazta egykori munkaadóját, a Szent Antal Idősek Otthona vezetőnőjét. Emiatt a rendőrség felkereste otthonában a 41 éves férfit, aki korábban épp a győri rendőrség sportklubjában bokszolt. A kiszálló járőröket azonban már várta a tettes, aki azonnal golyózáport zúdított rájuk. Az egyik rendőrt életveszélyesen el is találta, és később sem sikerült lefegyverezni. 100 golyó kilövése után magával is végzett. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a rendőrök szakszerűen, saját biztonságukat szem előtt tartva intézkedtek.

A másik eset hétfőn történt, ekkor az Esztergom-Kertvárosában ügyeletes éjjeli járőrpárt riasztotta egy idős házaspár. 53 éves fiúk ugyanis felforgatta az egész lakást, majd a nyári konyhába zárkózott be. A történet innen nagy hasonlóságot mutat a téti forgatókönyvvel: az ámokfutó habozás nélkül tűz alá vette a kékruhásokat, és az első, jól célzott lövésével halálosan meg is sebesítette a 37 éves Borbély Zoltán zászlóst. Társa viszont gyorsan reagált, és három, lábra leadott lövéssel hatástalanította a tomboló férfit, akit később nyílt lábszártöréssel szállítottak el a mentők. Az utólagos vizsgálatokból kiderült, hogy a hatósági fegyverhasználat jogszerű, szakszerű és az arányosság elvét betartó volt.

Akció indul!...

Hiába intézkedtek azonban szakszerűen a később áldozatokká váló rendőrök, ha fellépésük hatástalan, sőt, komoly sebesüléssel járó volt. Viszonyításképpen tavaly 348 esetben támadtak meg intézkedő rendőrt, 222-en sérültek meg, ami megfelel az utóbbi évek átlagának, viszont haláleset mindössze kétszer fordult elő 2000 óta. Emiatt is fakadt ki Bencze József főkapitány is: „ez az esztergomi eset és a téti lövöldözés is arra hívja fel a figyelmet, hogy az országban elszabadultak az indulatok." Hozzátette még: „Nem igaz, hogy a családtagok nem tudnak arról, hogy valaki illegálisan fegyvert tart otthon. Nagy veszélyei vannak ennek...” Szerda reggel pedig a megoldással is előállt az altábornagy, eszerint azonnali hatállyal új intézkedési taktika oktatását rendelte el. Na de miben áll az új stratégia?

Bencze kifejtette, hogy az elharapódzó erőszak miatt szükséges az új szemlélet, melynek központi eleme a biztonság és a hatásosság. A főkapitány tervei szerint ezentúl minden intézkedő járőrnek viselnie kell a golyóálló mellényt, amely eddig csak a rohamkocsikban volt, ám belső értesülések szerint nem tartozott a szívesen használt felszerelések közé. Ennek oka, hogy a szervnél használt golyófogók többsége kényelmetlen, viselésük nehézkes, és állandó utcai járőrözésre alkalmatlanok. Ennek megoldására az országos és a budapesti főkapitány, valamint a Készenléti Rendőrség és a Köztársasági Őrezred parancsnoka a napokban Münchenbe utazott, hogy egy szakmai expón tájékozódjon a modern lehetőségekről. Benczééknek be is mutattak egy alig egy kilós, testhezálló modellt, amely hasonló a kormányőrök által viselthez. Ezek és újabb védőfelszerelések beszerzéséről a következő hetekben dönthetnek.

Az új taktika lényegi eleme a kötelezővé tett mellény mellett, az adott krízishelyzetekben a rendőrségi erőfölény biztosítása. Eszerint, ha lehetséges, inkább több járőrt vezényelnek ki egy-egy esethez, és az erődítések kiküldését is olajozottabbá kívánják tenni. Amennyiben a helyszínen idő van rá, a rendőrök a támadási taktikát is el fogják próbálni. Vagyis stílusát tekintve amerikanizálódhat a testület: a gyorsabb, ütőképesebb, szigorúbb intézkedési modor felé mozdulhat el a magyar rendőrség. Bencze pedig komolyan gondolta kijelentését, hiszen a mai naptól a megyei kapitányságok megkezdték az új szellemiségű taktika oktatását.

Töltény, önkény és a társadalmi bizalom hiánya

A rendőrségi akciók megreformálása ugyanakkor több kérdést is felvet. Egyfelől az új koncepció a hatóság embereit nyíltan a bátrabb, kezdeményezőbb, ugyanakkor keménykezűbb fellépésre ösztönzi. Nem lehet azonban tudni, hogy a legkörültekintőbb lélektani és taktikai kiképzés ellenére nem hajlik-e át önkénybe, vagy indokolatlan agresszióba az intézkedők viselkedése. Ennek a veszélye eleve kódolva van a rendszerbe, ahogy ezt Münnich Iván kriminálpszichológus is elmondta: „Ha a rendőri apparátus vezérkara, vagy egy bizonyos politikai attitűd felszabadítja a rendőröket a korlátok alól, vagy nem megfelelően szabályozza őket, és ennek következtében nem ismerik a korlátaikat, akkor bizony elszabadulnak az indulatok. Ha nem tisztázottak a viselkedésnormák, nincsenek egyértelmű parancsok, akkor könnyen csaphat át a viselkedés szélsőséges irányba.”

További dilemmát jelent, hogy mind az esztergomi, mind a téti eset az eljáró rendőrök szakszerűsége mellett azért bizonyos hibákat is felfedett. Téten a rendfenntartók nem voltak képesek lefegyverezni az ámokfutót, és a túsztárgyaló is csődöt mondott. Esztergomban a halálra sebesített zászlós megspórolta magának a golyóálló mellény viselése jelentette fáradtságot – holott tudható volt, hogy szélsőséges indulatok fűtik a tettest.

Harmadik aspektusa az ügynek az illegális fegyverviselés kérdése. Ez ellen a rendőrség egyelőre tehetetlen, még becslések sincsenek arról, hány embernél lehet ilyen eszköz. Ennek felderítése nem csupán hatósági kérdés, mert, ahogy a főkapitány is rámutatott, ehhez a társadalmi bizalom is hiányzik. Esztergomban a gyilkos édesanyja például tudhatott a halálos fegyverről.

Végül egészségpolitikai vetülete is van a rendőrök személyi biztonságát fokozó intézkedéseknek. Mind Téten, mind Esztergomban ugyanis zaklatott lelkiállapotú, pszichésen sérült emberek nyitottak tüzet az egyenruhásokra. Az egyik tettes ráadásul már többször bántalmazta fizikailag környezetét, ám sosem minősítették olyan súlyosan betegnek, hogy kényszergyógykezelést rendeljenek el nála. Ha mindezekre a polémiákra megnyugtató válaszokat fogalmaz meg a rendőrség, joggal várható eredmény Bencze reformjaitól.