Előbb repültek a denevérek mint "radaroztak"

A most megtalált példány - az eddig ismert legősibb denevérfaj képviselője - mintegy 25,5 millió évvel ezelőtt élt. Csontváza alapján bizonyos, hogy repülni már tudott, de minden olyan csontmaradvány hiányzik belőle, amely a mai denevérekben az echolokációs rendszerhez tartozik: ahhoz a képességhez, amely az ember által érzékelhető hangtartomány feletti rezgéseket érzékeli, a tárgyak helyzetére pedig ezen ultrahangok visszaverődéséből következtet - számol be a paleontológuscsoport a Nature című folyóirat legújabb számában.

Ezidáig minden ismert denevérkövületben mindkét tulajdonság - a repülés és az visszhangos tájékozódás - egyaránt jelen volt. Így a tudósok nem voltak tisztában azzal, hogy melyik fejlődött ki előbb a kis éjjeli ragadozókban - mondja Nancy Simmons, a kutatócsoport vezetője, az Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója.

A bőregérős szárnyának fesztávolsága nagyjából 30 cm-es lehetett, valamivel kisebb volt, mint a mai barna késeidenevéré (Eptesicus fuscus). Fogai rovarevő életmódra utalnak, zsákmányát hallása, látása vagy szaglása alapján ragadta meg. Simmons feltételezése szerint leszármazottaihoz hasonlóan főként éjjel volt aktív, de erre konkrét bizonyítékkal nem szolgált a fosszília.
A 2003-ban előkerült állat szokatlan módon minden ujja végén karmokat viselt - a mai denevéreknek legfeljebb egy vagy két kapaszkodókarma van. A tudósok az Onychonycteridae finneyi nevet adták a leletnek megtalálója, Bonnie Finney gyűjtő után.

Az onychonycteridaenek két példányát lelték meg, a kutatók általuk pontosabb képet kaphatnak a denevérfélék evolúciójáról.