A fehérpamacsos selyemmajmok (Callithrix jacchus) közösen, együttműködve nevelik kölykeiket, de az élet más területein is kooperálnak. A Zürichi Egyetem kutatói ezekkel a majmocskákkal végeztek kísérleteket, amelyek eredményeit a PNAS című szaklapban publikálták.
A kísérletekben a selyemmajmok egy játék során úgy adtak élelmet társaiknak, hogy ők nem kaptak cserébe semmit. Ez első ízben bizonyítja, hogy a másokkal való önzetlen törődés nem kizárólag emberi tulajdonság, valamint azt a feltételezést is alátámasztja, miszerint az "proszociális" viselkedés a közös utódgondozás következménye.
A tanulmány szerint a következő evolúciós folyamat játszódhatott le: valamikor az ember elődei a selyemmajmokhoz hasonlóan elkezdtek együttműködni a gyereknevelésben. Csak míg a selyemmajomnál ez a viselkedés egy kisméretű állati majomaggyal párosult, az emberelődök ekkorra már jókora aggyal rendelkeztek, amely igen összetett kognitív teljesítményre volt képes.
Az "proszociális" minta és az előrehaladott kognitív teljesítőképesség találkozása olyan további fejlődési láncreakciót indíthatott be, amely aztán elvezetett a kizárólag emberi kognitív "berendezéshez". Azaz a közös utódgondozásra való áttérés lehetett az ugródeszka, amely megindította az emberré válást.
