Romák keleten, romák nyugaton

A szicíliai születésű, jelenleg Svédországban élő Rosario Ali és a sepsiszentgyörgyi Henning János ugyanannak a népcsoportnak az életét dolgozta fel fotóin. A műveknek otthont adó könyvtár nagytermében egymással szemközti falakról "néznek egymásra" a különböző környezetben élő emberek. Ami közös bennünk: a kisebbségi lét.

Erre emlékezteti az MTI tudósítóját Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója is. A sepsiszentgyörgyi székhelyű intézmény megalapításának egyéves születésnapját kívánta megünnepelni ezzel a kiállítással, részben azért, mert 2007 a Fotó éve volt, részben pedig azért, mert december 18-án lesz a Kisebbségek Napja.

A megnyitón Mózes László újságíró nem győzte hangsúlyozni: két egymástól távol álló kultúra metszéspontjában létesült ez a fotókiállítás. Az 1984-ben Szicíliában született Rosario Ali képeiről a nyugati romák kiegyensúlyozottsága, nyugodtsága köszön vissza, elegánsan öltözött embereket látunk zenélni, táncolni, énekelni, vagy akár sziesztázni egy tágas lakókocsi előtt. Ezzel szemben Henning János fotóművész az erdélyi cigányok zilált, körülményes, nélkülöző hétköznapjaira villant rá - mondta.

A képek hangulatából ítélve szó sincs arról, hogy az erdélyi romák boldogtalanabbak lennének, mint nyugati sorstársaik - tette hozzá. A nehézségek ellenére Henning fotóiról is sugárzik az életöröm, érzékelhetőek a boldogság apró, ám lényeges morzsái, miként láthatóak a keserűség emberi megnyilvánulásai is. "Másként öltözve és másként gondolkodva a világról, de a cigányok az élet ugyanazon stációit járják be itt is, és ott is" - mondta Mózes László.

Rosario Ali az MTI érdeklődésére azonban inkább arra fekteti a hangsúlyt, mennyi mindent kell még kivívniuk a svédországi romáknak. A huszonhárom éves fiú anyja egy svédországi cigányközösség tagjaként ment férjhez egy szicíliai emberhez. Rosario tizennyolc éves korában Svédországba költözött politológiát tanulni. A budapesti European Roma Rights Centre (ERRC) és a svédországi diszkriminációs hivatal szervezésében felvértezte magát ismeretekkel, és azóta a helyi cigányság helyzetének javításért küzd nap mint nap.

Ezt teszi a cigány származású nagyapja által alapított Romani Glinda című lap fotósaként is. E lapot svéd nyelven szerkesztik, nehogy az országban hivatalosan elismert öt különböző cigánynyelv közül bármelyiket is megkülönböztetés érje.

Henning János az MTI-nek elmondta: régóta foglalkozik a cigányság témájával, ez összefügg néprajzi gyűjtőmunkájával. Maga is táncos, a táncházmozgalom élharcosa volt. "Mivel a magyar ember számára mindig a cigány zenész szolgáltatta a talpalávalót, sokszor el kellett menni a cigánytelepre, hogy zenészeket hívjunk meg egy-egy rendezvényre" - meséli Henning János, aki ma a Háromszék Táncegyüttes fotográfusa, és a háromszéki fotóstársadalmat összefogó Gyulai Ferenc Fotóegyesület elnöke.

Egyelőre nem látja, hogy az erdélyi cigányság helyzete alapvetően javulna. Ha ma elmegy ugyanarra a helyre, ahol 1981-ben fényképezett cigánycsaládokat, ugyanazt látja, mint tizenhat esztendővel ezelőtt. Annyi változott - teszi hozzá -, hogy ma fel-feltűnik egy-egy parabola-antenna, de ugyanolyan házakban laknak, mint régen.

Henning János ugyanakkor tart attól is, hogy a remélt változások során e népcsoport egyszer majd elveszítheti eredeti hagyományait, tánca, zenéje pedig megmarad kirakatba való folklórutánzatnak.