Alekszandr Matyerikin, a területi helytörténeti múzeum igazgatója újságíróknak elmondta: a leletek a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB) köszönhetően kerültek a múzeum tulajdonába. Ugyanis az FSZB helyi részlegének munkatársai értesültek arról, hogy valaki egy szarmata sírra akadt, és olyan magánszemélyeknek szándékozik eladni a leleteket, akik ki tudják vinni az országból. Mivel ennek nyomán az illető állampolgár a talált régészeti értékeket önként felajánlotta az államnak, végül nem indítottak ellene büntető eljárást - mondta az FSZB helyi részlegének szóvivője.

A szarmata a szkítákkal közeli rokonságban álló ókori nomád törzs volt: hasonló nyelvet beszélt, bár kultúrája nem mindenben egyezett meg a szkítákéval. Életükről egyebek között Hérodotosz is írt.
Kb. i. e. 250-ig a szarmaták a mai Don folyó mellett éltek, de a következő 300 évben lassan nyugat felé húzódtak, kiszorítva helyükről a szkítákat. Két fő ágra szakadtak: a roxolánok a Duna torkolatáig nyomultak előre, a jazigok az 1. század első felében elfoglalták a Duna középső folyása és a Tisza közti térséget. Később mindkét ág római uralom alá került. A II-III. században a szarmaták a ismét mozgásba lendültek, majd Róma sokat közülük római területre telepített, a maradék beolvadt a környező germán törzsekbe, illetve visszavonult a Kaukázusba.