Egyre több gázfegyver fogy. Fogy a társadalom türelme is? Mi történik Magyarországon?
Az emberek biztonságérzete megrendült – azoké, akik úgy érzik, hogy potenciálisan célpontjai lehetne az agressziónak. Sokan érzik azt, hogy félniük kell, így öntevékenyen lépnek az ügyben. Ennek a legegyszerűbb módja pedig az, hogy önvédelmi fegyvereket szereznek be. Ennek van egy repertoárja, így a gázpisztoly, vagy a gázspray. Anyagilag ez annyira nem is megerőltető, míg a fegyver – még ha nem is éles fegyver – biztonságérzetet ad.
Az igazi fegyvereket nem védekezésre, hanem támadásra szokták használni, ezért ez a fajta védekező eszköz is okozhat nagy bajt. Lehet olyan ember, aki félreérti a helyzetet, s egy gázpisztolyt támadó fegyvernek néz.
Hosszabb ideje tartó folyamatról van szó, már ami a közbiztonság-érzést jelenti, vagy az elmúlt néhány év termelte ki ezt az hangulatot?
Hosszabb ideje tartó dologról van szó, hiszen a spray régóta bevett önvédelmi eszköz. Az utóbbi időben a félelem mérete megugrott, ez valószínűleg a média hatása is. Az emberek információt szereznek arról, ha bizonyos típusú bűncselekmények száma növekszik. Fel volt a társadalom készülve egy ilyen ütemváltásra. Olyan ugyanis nincs, hogy egyik pillanatról a másikra az emberek elmennek önvédelmi fegyvert vásárolni. Egy hangulatnak ki kellett alakulnia, ami már korábban is volt, de az elmúlt időszak csak olaj volt a tűzre.
Megfogható ennek a folyamatnak a kezdete? Úgy értem például: a rendszerváltás időszaka, azt megelőzően, vagy az után…
A rendszerváltás időszakában egy nagy sokk érte az országot, a biztonságérzet mérséklődött, a szorongások nőttek, indulatok keletkeztek. A mentális állapotban tehát változás történt.
Az emberek furcsa helyzetben vannak. Veszprémben például brutális, állati módon öltek meg cigányok egy embert. Ez volt az egyik olyan dolog, ami megdöbbentette az embereket, s ettől felkapták a fejüket, emellett nem lehetett elmenni, szembe kellett nézni a tényekkel. Másik, hogy cigányokat érő atrocitások is történtek. Ezekre a cigányok, illetve az ő kultúrájuk – természetesen – elhárítóan reagált. A kettőnek azonban egyensúlyban kellene lenni. Egy megoldás van: ha mindenki vállalja a felelősséget. Ha én követtem el valamit, akkor vállalom a felelősséget, ha ellenem követtek el valamit, akkor pedig – természetes módon – követelem a tettesek kézre kerítését és megbüntetését.

